Négy éve futok rendszeresen, és tavasszal elhatároztam: idén ősszel lefutom az első félmaratonomat. A korábbi években kétszer is úgy kellett hetekre abbahagynom az edzést, hogy fogalmam sem volt, mi történt. Egyszer a térdem külső oldala kezdett szúrni tizenkét kilométer után, egyszer pedig a sípcsontom fájt annyira, hogy lépcsőzni is kellemetlen volt. Mindkétszer pihentem, aztán újrakezdtem – és vártam, mikor jön a következő.
A sérülés nem véletlen
A futóklubunk edzője mondta egyszer, hogy a hobbifutók sérüléseinek jó része nem egy rossz lépésből, hanem túlterhelésből és apró mozgásbeli egyenetlenségekből születik. Egy kicsit gyengébb farizom, egy merevebb boka, egy befelé dőlő térd – külön-külön semmiség, de heti negyven kilométeren, ezerszámra ismételve már nem az.
Ez a mondat motoszkált bennem, amikor úgy döntöttem: most az egyszer nem a fájdalom után keresek szakembert, hanem előtte. Elmentem egy mozgásszervi szűrésre.
Mit néztek meg?
Őszintén szólva valami gyors, pipálgatós felmérésre számítottam. Ehhez képest alaposan átnézték, hogyan állok, milyen a gerincem görbülete, egyforma-e a két csípőm magassága. Végigmentünk egy sor funkcionális teszten: egylábas guggolás, egyensúlyfeladatok, a csípő és a boka mozgásterjedelmének mérése. Megnézték azt is, hogyan érkezik a lábam a talajra.
Az eredmény elsőre meglepett, aztán nagyon is logikusnak tűnt. A bal oldali farizmom érezhetően gyengébb, mint a jobb, és egylábas guggolásnál a bal térdem befelé „esik”. Pontosan azon az oldalon, ahol korábban a térdfájásom jelentkezett.
Mi változott az edzéstervemben?
- Heti két erősítő edzés került be, főleg csípő- és törzsizomzatra – nem konditermi rekordokra, hanem kontrollált, egyoldalas gyakorlatokra.
- Bokamobilizálás minden futás előtt, öt perc.
- Fokozatos terhelésemelés: a heti kilométerszámot legfeljebb tíz százalékkal növelem, és minden negyedik héten visszaveszek.
- Odafigyelés a jelekre: ha valami három napnál tovább fáj, nem futok rá, hanem szólok.
Megérte?
A felkészülés tizenkettedik hetében járok, és eddig egyetlen napot sem kellett kihagynom sérülés miatt. Ez önmagában többet ér nekem bármilyen időeredménynél. Nem állítom, hogy egyetlen vizsgálat mindentől megvéd, de az biztos, hogy most először értem, miért fájt korábban az, ami fájt.
Ha te is hosszabb távra készülsz, vagy évek óta ugyanazok a panaszok jönnek vissza, szerintem érdemes egy mozgásszervi szűrés eredményével kezdeni a felkészülést, nem pedig a gyógytornásznál befejezni. A térdem mindenesetre hálás érte.
