A XXI. század elején a magyar vidék különös kereszteződéshez érkezett: egyszerre őrzi múltunk gyökereit, mégis napról napra közelebb sodródik a teljes elnéptelenedés széléhez. Az elvándorlás, az ipar és mezőgazdaság leépülése, valamint a közösségek széthullása veszélybe sodorja mindazt, amit őseink vérrel és verejtékkel építettek.
Mégis, a vidék lehet a jövő kulcsa.
Egyre több fiatal gondolkodik alternatív életmódban: gazdálkodásban, kézműves tevékenységben, önellátásban. A pandémia alatt sokan felfedezték a természet közelségét, a városi lét túlhajszoltságával szemben egy nyugodtabb, emberközpontúbb világ ígéretét. De ehhez nemcsak romantikus elképzelések, hanem valós segítség és tudás is kell.
A megoldás kulcsa a közösségek újjáépítésében rejlik. Közösségi gazdálkodás, helyi piacok, falusi turizmus, digitalizált kisvállalkozások – mind olyan irányok, melyek újra vonzóvá tehetik a vidéket. Emellett elengedhetetlen a fiatalok visszacsábítása: ösztöndíjakkal, otthonteremtési támogatással, célzott képzésekkel.
Ha a magyar vidék elvész, nemcsak falvakat veszítünk, hanem egy teljes kultúrát, életformát is. Ez nem pusztán gazdasági kérdés, hanem nemzeti ügy. Ideje újra felfedeznünk, hogy a „sokkal jobb” nem feltétlenül a több, hanem a közelebb, a közös, az emberibb.
