A modern szülők egyre tudatosabban vásárolnak, és ma már szinte természetes, hogy sokan részesítik előnyben a környezettudatos, fenntartható megoldásokat. A különböző second hand platformok, marketplace-ek és adok-veszek csoportok elterjedésével mindennapossá vált, hogy jó állapotú, használt ruhák és kiegészítők cserélnek gazdát. De ha ruhából működik, vajon mi a helyzet a gyerekcipő kategóriával?
Első ránézésre logikusnak tűnhet használt cipőt adni egy gyerek lábára: olcsóbb, gyorsan kinövik, sokszor megkímélt állapotban kapható. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. A lábfejlődés szempontjából ugyanis a cipő nem csupán egy divatos vagy praktikus kiegészítő, hanem egy olyan eszköz, amely közvetlen kapcsolatban van a gyermek csontozatával, izmaival és járásmintájával. Nem mindegy tehát, hogy egy cipő milyen formára „alakul”, és milyen terhelést ad tovább a következő viselőjének.
Miért problémás a használt gyerekcipő?
A gyerek lába folyamatosan változik: a csontok még nem teljesen szilárdak, az ízületek rugalmasak, a lábboltozat fejlődésben van. Emiatt minden gyerek másképp koptatja a cipőjét. A sarka más szögben dőlhet, a talp bizonyos része jobban nyomódik, az anyag ott formálódik, ahol a gyermek sajátos járásmódja megkívánja.
Egy használt cipő már „felvette” az előző tulajdonos járásmintáját. Ha ezt egy másik gyerekre adjuk rá, akkor az ő lába is alkalmazkodni kezd ehhez a formához. Akkor is, ha teljesen más lenne a természetes járása. Ez hosszú távon boka- és térdproblémákhoz, lúdtalphoz vagy sarokfájdalomhoz vezethet, különösen akkor, ha a másik gyereknek esetleg rejtett ortopédiai problémái voltak.
Épp ezért szakértők szerint a használt gyerekcipő sok esetben nem spórolást, hanem később akár plusz költséget is jelenthet, ha ortopédiai kezelés vagy speciális cipőválasztás válik szükségessé.
Mikor tilos használt cipőt adni egy gyerekre?
A legtöbb esetben a válasz: majdnem mindig. Különösen kerülendő a használt cipő, ha zárt, tartást adó, mindennapos használatú lábbeliről van szó. Téli csizmák, bakancsok, sportcipők és mindennapos utcai cipők esetében a legveszélyesebb a használt opció, mert ezek a lábbelik formálódnak a legjobban az előző gyerek lábszerkezeteihez.
Abszolút tiltólistás a használt cipő supinált vagy speciális tartást adó kategóriában. A supinált cipő például szándékosan korrigálja a boka helyzetét, ha ez már egyszer valakihez „igazodott”, nemhogy nem segít, hanem akár ronthat is a másik gyermek helyzetén.
Szintén kerülendő, ha a cipő belső talprésze láthatóan belenyomódott vagy egyenetlen, ha a sarokrész dől, vagy ha a talp kopása aszimmetrikus. Ezek a jelek biztosan mutatják, hogy a cipő már „felvette” egy másik gyerek lábának irányát.
Van olyan eset, amikor megengedett a használt gyerekcipő?
Igen, de nagyon korlátozottan. Bizonyos cipőtípusok kevésbé formálódnak, így időnként előfordulhat, hogy érdemes második gyerekre továbbadni.
A puha, rugalmas, nem támasztó benti topánkák, puhatalpú babacipők vagy alkalmi cipők például kevésbé veszélyesek, mert minimális időt töltenek a gyerek lábán, és nem vesznek részt a járás során kritikus terhelési folyamatokban.
Fontos azonban, hogy még ezeknél is érvényes: csak akkor szabad továbbadni, ha a cipő szinte új állapotú, nincs benyomódva, nincsenek deformációk, és a bélés, belső talp teljesen sima.
Tényleg spórolunk a használt cipővel?
Első ránézésre igen, de hosszú távon gyakran nem. Egy jó minőségű gyerekcipő egészséges járást biztosít, védi a bokát és a boltozatot, és akár több hónapon át gond nélkül használható. Egy rosszul választott, használt cipő ezzel szemben gyorsabban kopik, kényelmetlenséget okoz, és akár későbbi lábproblémákhoz vezethet.
A megtakarítás így látszólagos: rövid távon kevesebbet fizetünk, de ha a gyermek járása romlik, a cipőt gyakran kell cserélni, vagy ortopédiai vizsgálatokra, gyógytornára lesz szükség, akkor már nem beszélhetünk valódi spórolásról.
A használt gyerekcipő vásárlása tehát csábító lehetőségnek tűnik, különösen akkor, ha a cipő látszólag szép állapotban van. A gyakorlatban azonban a lábfejlődés összetett folyamata miatt ez a döntés sokszor többet árt, mint használ.
