Idén a semmiből elkezdett fájni a bal sarkam. Vajon ez valamilyen degeneratív állapot kezdete, az öregedés normális mellékterméke, vagy egyszerűen a világjárvány hatása, azon tűnődöm. Hiszen ennek az időszaknak az átélése meglepő egészségügyi következményekkel járt – még azok számára is, akik nem kapták el a koronavírust.
A közelmúltban például kiderült, hogy a Covid-korszak globális hajhullás-esemény volt – a mindenki által átélt stressz egyértelmű megnyilvánulása. Millyen hatással voltak még ezek a példátlan idők a testünkre?
Amikor a brit Institute of Trichologists (IoT) – a haj- és fejbőrbetegségek kezelésében részt vevők szakmai szövetsége – ezen a nyáron megkérdezte tagjait, 79%-uk azt mondta, hogy tapasztaltak már „Covid utáni hajhullást” a klinikáikban. Eva Proudman, trichológus tanácsadó és az IoT elnöke a vírussal járó magas hőmérsékletnek és étvágytalanságnak tulajdonítja. „Mindkét tényező tükröződik a hajban, általában négy-hat héttel azután, hogy a vírus elkezdett feloldódni, és a haj túlzottan hullani kezd.”
A pandémiás szemek kiszáradtak, és őszintén szólva károsodtak a sok képernyőidőtől. Ez karcossá, sebessé és homályossá teszi őket, és nehéz ezt nem a képernyőn megjelenő rosszindulatú erők, például a kék fény miatt nem okolni. Ugyanez vonatkozik a gyermekkori rövidlátás fellendülésére, amelyről egy kínai tanulmány kimutatta, hogy nagymértékben egybeesik a képernyőhasználat megnövekedésével (és a beltérben töltött idővel, távoli kilátások nélkül) a lezárások során. Ezt a tanulmányt ma már szerte a világon figyelmeztetésként tartják számon, egyetemes szülői bűntudatot és aggodalmat vált ki, miközben gyakorlati szempontból rendkívül nehéz megjegyezni.
Miután a Covid-válság idején minden rutin fogászati ellenőrzést lemondtak, a családom közel két évig nem járt fogorvosnál. A British Dental Association (BDA) szerint a biztonsági intézkedések miatt Anglia-szerte több mint 35 millió időpont veszett el a Covid-fertőzés óta. A fogszuvasodás már a gyermekek kórházi kezelésének leggyakoribb oka volt (mert sokan túl fiatalok ahhoz, hogy általános érzéstelenítés nélkül működjenek együtt).
A kardiológusok azt tapasztalták, hogy a krónikus szívbetegségek száma megnövekedett a járvány idején – mondta Sonya Babu-Narayan, a British Heart Foundation orvosi igazgatója. Egyesek számára a diéta és a testmozgás megsínylette ezt az időszakot, miközben egyre nehezebb orvosi segítséghez jutni. „Minden késés egy hólabda-effektust hoz létre – mondja –, ami végső soron életeket kockáztat. A lemondott eljárások, az elmulasztott időpontok és a növekvő várólisták valószínűleg már több ezer szívinfarktusból és agyvérzésből eredő halálesethez járultak hozzá a járvány során, mint azt egyébként várnánk.”
