Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 19411697

2018. december 17.
H K SZ CS P SZ V
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
Ma Lázár napja van.
Holnap Auguszta napja lesz.

Száz évvel ezelőtt jöttek össze Gyulafehérváron...

Ami az egyik országnak nemzeti ünnep, az a másik országnak gyásznap…

A gyulafehérvári nagygyűlés 1918. december 1-jén…

(fotó: wikipédia)

Magyarország határai mentén 100 évvel ezelőtt több új, vagy megújult állam keletkezett: 1918-ban, az első világháború végén, az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnése után sorozatban jöttek létre ugyanis szomszédunkban az utódállamok. Előbb Csehszlovákia alakult meg október 28-án, majd november 12-én kikiáltották az osztrák köztársaságot, december elsején a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot (a későbbi Jugoszláviát) proklamálták.

Ugyancsak 1918. december elsején egyesült a Regát (Moldva és Havasalföld összefoglaló neve) Erdéllyel, s jött létre Nagy-Románia.

 Az alábbi idézetet a Háromszék archívumban találtuk: 

„1918. december 1-jén Gyulafehérváron tartották a románok a nagygyűlésüket, melyen a gyűlés 1228 delegátusa elfogadta Erdély egyesülését a Román Királysággal. A gyűlés egy 200 tagú Nagy Nemzeti Tanácsot választott, melyben 30 szociáldemokrata is helyet kapott az automatikusan tanácstaggá váló püspökök és a kiemelkedő értelmiségiek, kiválasztott gazdag polgárok mellett. A nagy tömeggyűlés a nemzetőrség és román katonák által gondosan biztosított vármezőn zajlott le, ahol a különvonatokon, szekereken és gyalog érkező parasztsággal és kisebb számú munkássággal ismertették a határozatot. Az egybegyűltek – a román hagyomány szerint százezer ember – áhítattal, egyhangú lelkesedéssel fogadták a rezolúció kihirdetését.

A történelemírások folyamán azonban megfigyelhetjük, hogy 1918. december 1-je, Románia nemzeti ünnepe nem olyan súllyal szerepel a közép-kelet-európai térség históriájában, mint ahogyan ezt az iskolában, a nagy állami és civil szervezésű ünnepség-kavalkádban láthatták-hallhatták. 

Erdély Romániával való egyesülésének eseményeinek leírására egy nagy merítésű históriai megjelenítésre és értékelésre lenne szükség, hogy objektív tényfeltárásra teremtsen lehetőséget, az elhallgatott vagy mellőzött események számára is helyet szorítson, és a korabeli magyar vonatkozású történéseket is a vizsgálódás tárgyává tehesse.

Érdekes egy francia történész meglátása: Catherine Durandin A román nép története című monumentális munkájában (Budapest, Mecenas Könyvek, 1988) éppen az 1918. december 1-jei gyulafehérvári események mai interpretálása kapcsán világít rá arra, hogy: ,,A román történetírás pedig arra törekszik, hogy kizárja a román állam szerepét és minimalizálja a nagyhatalmak súlyát, s ehelyett a népet emlegesse: októberben és novemberben valóságos autonomista mozgalom bontakozott ki, a falvakból induló helyi kezdeményezések a régi renddel való szakítás jegyében fejlődtek ki.”

1918. december 1-je román nemzeti ünneppé nyilvánítása ennek a folyamatnak a betetőzése, az esemény exponálásában a legmagasabb csúcs. Ebben a megközelítésben a korabeli román politikai élet bizonytalanságai, a válságok, a megosztottságok kihullnak az emlékezetből, és a gyulafehérvári történelmi aktus a tömegek, a román nép egészének a műveként jelentkezik. A történészek ,,megfeledkeznek” arról például, hogy akkor szóba került Erdély autonómiája is az ókirálysággal való egyesülés keretei között.

A magyar történetírás, amennyiben nem Erdély története a tárgy, az 1918. december 1-jei gyulafehérvári eseményeket a Trianonhoz vezető út egy mozzanataként értékeli, az időszak egészéből a Kárpát-medencében zajló harci cselekményekre és a szövetségesek, majd a nemzetközi élet diplomáciai manővereire összpontosít. Gyulafehérvár egy esemény a sok közül, a történeti folyamat elemzésében a szövetségesek függetlenségi és elszakadási mozgalmakat támogató politikájának jut döntő szerep.

A gyulafehérvári gyűléssel kapcsolatos döntés november 21-én születik meg, a küldöttek sorra járják a megyéket, hogy mozgósítsák a szavazókat, december 1-jén százezernél több tüntető jelenik meg az 1228 küldött támogatására, ahol kikiáltják az egyesülést. A kormányzó tanács elnöke Maniu lesz, Bukarest december 24-én iktatja törvénybe a gyulafehérvári aktust.”

A több mint százezres gyűlés kimondta Erdély elszakítását Magyarországtól. 

Az 1920-as trianoni békeszerződés Magyarországot kényszerítette arra, hogy elfogadja az új határvonalat a két ország között (amely egyébként messze túlnyúlt a történelmi Erdély határán, hiszen a Partiumot is magába foglalta). 

Magyarország 1918/19-ben élte történelmének egyik legsötétebb szakaszát: tombolt a vörös terror. Az első világháború ekkoriban alighogy véget ért, az országra rátört ez a dögvész! Károlyi Mihály volt ekkor Magyarország köztársasági elnöke, oldalán a híres-hírhedt vörös grófnővel, Andrássy Katinkával, akinek édesapja (gróf Andrássy Gyula, akinek nevét viseli Békéscsaba főutcája) az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere volt… 

Károlyi Mihály (fotó: wikipédia)

Károlyi Mihály – nem mellesleg, de eléggé érthetetlen módon még mindig Békéscsaba díszpolgára –, különvonatokat biztosított a románoknak azért, hogy a távoli területekről is oda tudjanak érni erre az egyesítést kimondó gyűlésre! Sem kérésre, sem követelésre ugyanezt nem tette meg a székelyeknek, akik télvíz idején nem tudtak időben Gyulafehérvárra érni. Ez azonban nem zavarja a mai szocialista kommunistákat abban, hogy ezt az embert példaképüknek tekintsék! Legyen az övéké ez is, meg Ságvári Endre is… 

Tormay Cécile a Bujdosó könyvben naplószerűen foglalta össze a vörös vircsaft történéseit, amelyet a kommunisták Tanácsköztársaságnak neveztek el. 

Tormay Cécile (fotó: wikipédia)

1918. november 28-áról írja, hogy „A végek tiltakozása elhangzott és a tragikus fényesség belealudt a sötétségbe. Amíg a nemzetrontók kezében van a hatalom, így is lesz ez mindig! A kormány milliókat adott az erdélyi oláhoknak, és adott nekik magyar katonáktól elvett temérdek fegyvert is, míg a székelyeket és a magyarságot verejtékes rémületben fegyvertelenül hagyja az életére törő ellenség között. Károlyi kormánya mindenkit támogat velünk szemben. Ma, hogy szolgálatban voltam a Keleti pályaudvaron, lázasan különvonatokat állítottak össze. Gyulafehérvárott az izgatók oláh nemzetgyűlést hívnak össze, mely – úgy hírlik – önhatalmúlag ki fogja mondani Erdély és sok magyar vármegye elszakadását. A magyar kormány pedig a gyűlésre utazók kényelmére különvonatokat ajánl fel. Olyan az egész, mintha torzan, aljasan vigyorogna valami a haldoklás felett.” 

Tormay Cécile könyve az átkosban „természetesen” tiltott könyv volt. Arról nem ír, hogy azok a bizonyos különvonatok visszajöttek-e egyáltalán Magyarországra…

Az egyesítést kimondó gyűlés után a székelyek megpróbálkoztak a lehetetlennel. Megalakult a Székely Hadosztály, és megpróbált szembeszállni az Erdélybe beözönlő románokkal. Károlyiéktól kaptak ők is valamennyi fegyvert, de később kiderült, hogy ezeket a fegyvereket hatástalanították… És előfordult az a szégyen, hogy a tanácsköztársaság vörös katonái és a román hadsereg ollóba fogták őket. A megadás elkerülhetetlen volt. Közülük alakult a későbbi Rongyos Gárda. Történetükről könyv jelent meg. 

„A szakszerűen feldolgozott levéltári és könyvészeti anyag, a kutató történész szívét is megdobogtató tekintélyes jegyzetapparátus mellett ezekre a kiveszőfélben lévő értékekre hívom fel az Olvasó figyelmét elsősorban, s ezek okán ajánlom a két szakember tárgyilagos művét. A könyv immár éppúgy megkerülhetetlen azok számára, akik 1918/19 vérzivataros hónapjait alaposabban is meg akarják ismerni, mint azoknak, akik a magyar katonai helytállás egy kevéssé ismert fejezetéről szeretnének bővebbet megtudni” – ajánlja a könyvet Illésfalvi Péter.

A rendszerváltozásnak nevezett valamit követően furcsa dolgok történtek Magyarországon december 1-jéken. Előfordult az a szégyen is, hogy Medgyessy Péter erdélyi származású volt „magyar” miniszterelnök (aki nem mellesleg D-209-es forgalmi rendszámos ügynök volt) december 1-jén koccintott a budapesti Kempinsky szállóban a román kormányküldöttséggel. A többszörös milliárdos jelentős összegű ellátást élvez az adónkból néhány érdemtelenhez hasonlóan, akik kikerültek a hatalomból. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként szégyenletes kampányt folytatott a 2004. december 5-ei népszavazás során! Hogy a népszavazás, amint a nevében is benne foglaltatik, nem a miniszterelnökről szól, hanem a NÉPRŐL, az ezt a nagyra nőtt embert nem zavarta! Az a bizonyos népszavazás nem a kettős állampolgárságról szólt, hanem arról, hogy alkosson-e erről törvényt a magyar parlament! Népszavazás nem alkot törvényt, de a magyar emberek alázására mostanában is jól szolgál.

A húszas évekre a Trianonnal megterhelt nemzetközi egyezmények is garantálták a létrejövő Nagy-Románia határait, vagyis törvényesítették a 104 ezer négyzetkilométeres terület kiszakítását Magyarország testéből. Mindössze 93 ezer négyzetkilométer maradt meg Magyarország területének, amiről később született az a szlogen, hogy Nagy-Magyarország mennyország, Csonka-Magyarország nem ország! December 1-je ma Románia legnagyobb nemzeti ünnepe, és a magyarok gyásznapja.

Az alfahir.hu cikke a témában elérhető ITT

Békéscsaba, 2018. december 1.

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Kovács Mariann

Emlékeztető: Magyar az, akinek fáj Trianon! (Illyés Gyula)