Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 23038792

2019. augusztus 18.
H K SZ CS P SZ V
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031
Ma Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz.

Száz évvel ezelőtt bukott meg a vörös vircsaft

Az átkosban tanácsköztársaságnak nevezték, ők proletárnak nevezték magukat, de nem voltak proletárok.

Száz esztendővel ezelőtt tizenhárom holtfáradt, elkínzott arcú férfi gyűlt össze az impozáns, szebb napokat látott, ekkor éppen Szovjetháznak nevezett Hungária Szálló egyik helyiségében. Elvileg ők voltak Magyarország leghatalmasabb emberei, a Forradalmi Kormányzótanács tagjai – néhány óra múlva mindannyian szökevények. Rövid, viharos megbeszélést követően úgy döntöttek, lemondanak. Ezzel véget ért az első magyarországi proletárdiktatúra. Illetve dehogy ért véget. Soha el sem kezdődött. 

133 nap telt el azóta, hogy kiadták a Mindenkihez! című kiáltványt, amelyben bejelentették, hogy „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat.”

 A nyilatkozatot a Forradalmi Kormányzótanács jegyezte. A jobboldalisággal igen nehezen vádolható Hajdu Tibor történész írja, hogy a kormányban e 133 nap alatt megforduló 34 népbiztos közül 12 volt munkás, de közülük is csak 2-3 ember akadt, aki még a háború kitörésekor is valóban fizikai munkát végzett. Még beszédesebb adat, hogy az 1910-es népszámlálási adatok szerint az ország lakosságának mintegy 64 százalékot adó agrárnépességnek összesen két képviselője volt a kormányban. 

Közülük az egyiket, a tragikus sorsú, meghasonlott, majd öngyilkosságba menekülő Csizmadia Sándort rövid idő alatt kidobták a vezetésből, mert a világforradalom nagy összefüggéseit szem elől tévesztve volt képe a sajátjainak, a szegényparasztságnak az érdekeit képviselni. Ez pedig megbocsáthatatlan bűn volt bolsevik körökben. Az igazság az, hogy a diktatúra új elitjéből azok hullottak ki a leghamarabb, akik elhitték, hogy valójában a proletariátus, a csóró kétkezi munkások diktatúrája épül.

A folytatás, illetve a teljes cikk elérhető ITT !

Forrás: alfahir.hu

Emlékeztető: „1919. november 28: A végek tiltakozása elhangzott és a tragikus fényesség belealudt a sötétségbe. Amíg a nemzetrontók (Károlyi Mihály, Kun Béla és tettestársaik – F. I.) kezében van a hatalom, így is lesz ez mindig! A kormány milliókat adott az erdélyi oláhoknak, és adott nekik magyar katonáktól elvett temérdek fegyvert is, míg a székelyeket és a magyarságot verejtékes rémületben fegyvertelenül hagyja az életére törő ellenség között. Károlyi mindenkit támogat velünk szemben. Ma, hogy szolgálaton voltam a Keleti pályaudvaron, lázasan különvonatokat állítottak össze. Gyulafehérvárott az izgatók oláh nemzetgyűlést hívnak össze, mely – úgy hírlik – önhatalmúlag ki fogja mondani Erdély és sok magyar vármegye elszakadását. A magyar kormány pedig a gyűlésre utazók kényelmére különvonatokat ajánl fel…Olyan az egész, mintha torzan, aljasan vigyorogna valami a haldoklás felett.” (Részlet Tormay Cécile Bujdosó könyvéből)