Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 23856801

2019. október 16.
H K SZ CS P SZ V
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Ma Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz.

Patyomkin-falvak

Ezt a kifejezést halljuk újabban az elnéptelenedő falvakra. Ki is volt Patyomkin, és miért pont róla nevezik el az iskolátlanított, postátlanított falvainkat, erről fogok írni Henri Troyat NAGY KATALIN című könyvéből is idézve időnként.
Nagy Katalin (1729–1796) minden oroszok cárja volt. Német hercegnő létére került az orosz trónra azt követően, amikor ellenfeleit „eltakarította” az útból. Nincs rajta mit szépíteni, jó részüket eltette láb alól! Német létére oroszabb akart lenni az oroszoknál. Levelező partnere Voltaire, a híres francia filozófus, és megjelentek udvarában az akkori Európa híres művészei, filozófusai.

Oroszország fővárosa ekkor még Szentpétervár volt. A vidéken élő nép nagy szegénységben tengette napjait, de az udvar úszott a pompában. Katalin cárnő hagyatéka ma is látható Szentpéterváron. Hatalmas kincs a világhírű Ermitázs. Aki végig akarja járni a híres képtárat, talán három-négy nap alatt megteheti. A kommunisták a várost Leningrád névre kereszteltek át, mert Lenin is innen indult el dicstelen útjára. Tehát a város a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsője (Auróra cirkáló, Téli palota, stb.)

Hogy is tanította Fekete Pali bácsi velünk a Kommunizmus áldozatainak emléknapján idén februárban? NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA PUCCS! Most azonban nem erről lesz szó!

Oroszország fővárosa már régen Moszkva.
Szentpétervár 300. születésnapjára a közelmúltban új ruhát kapott. Innen származik Putyin és Medvegyev, a mai Oroszország két vezéregyénisége.

Visszatérve a régmúltba röviden arról, ki volt Patyomkin?

Katalin cárnő nagyon szerette a férfiakat. Sokszor tartott fenn kapcsolatot rangján aluli férfiakkal is. Troyat erről így ír:

„Katalinnak olyan férfira van szüksége, aki nemcsak a szerelemben partner, hanem segít a feladatok megoldásában is. Márpedig a kis Vaszilcsikov mindössze jó szerető, de szellemi képességekkel nem büszkélkedhet. Semmiről nem lehet beszélgetni vele. Katalint untatja a férfi, egyedül érzi magát a társaságában, nincs közöttük lelki kapcsolat. Egyre többet gondol a kemény és bátor Patyomkinra, aki a törökkel verekszik valahol a Balkánon. Többször írt már neki rövid leveleket, amelyekben rokonszenvét juttatta kifejezésre. 1773. december 4-én saját kezűleg a következőket írta: Kedves alezredes úr, Ön bizonyára olyan elfoglalt a tábori életben, hogy lefogadom, még arra sincs ideje, hogy elolvassa a levelemet.” Patyomkinnak volt ideje, és ezután nem sokkal beköltözött a palotába. Lakosztályából csigalépcső vezetett Katalinhoz, akit rabul ejtett a nem túl jó külsejű férfi kedvessége, gyöngédsége, életkedve.

Amikor szerelmük elhalványodott, mindvégig barátok maradtak egészen Patyomkin haláláig.  Katalin nagyon bízott barátjában, és kérte, hogy tegye lehetővé számára, hogy végigutazzon Oroszországon. Mert 1787-ig, az utazás időpontjáig alig látott valamit ebből a hatalmas országból, és illene, hogy megismerje azt a népet, amelynek hosszú évek óta az uralkodója.

Az utazás megszervezésével Patyomkint bízza meg, aki a feladatnak tökéletesen eleget is tett. Óriási kísérettel utazik a cárnő. „…A szállást a koronához tartozó házakban oldják meg, amelyeket az alkalomhoz illően a legnagyobb műgonddal bútoroztak be, vagy magánszemélyeknél száll meg a társaság, akiket erről előre értesítettek, és megfelelő anyagiakat is kaptak az ellátáshoz. A szolgák minden állomás előtt előremennek, hírül viszik a cári menet érkezését. Amikor a menet e megállóhelyekre ér, már terített asztal és meleg szoba vár mindenkit. Minden étkezésnél új terítéket szolgálnak fel, amelyeket aztán ajándék gyanánt hátrahagynak a tulajdonosnak.”

„…A hatalmas hajókaraván lassan csordogál lefelé a Dnyeperen. A zenekarok játszanak a fejedelmi gályákon. A flottilla gyakorta kiköt, és ilyenkor a parton a tarka tömeg megcsodálhatja őfelségét és fényes kíséretét. A házak homlokzatát mindenütt feldíszítik, fellobogózzák. Mindenütt minden és mindenki vidám, Oroszország virágba borul. Sehol nincsenek romok, sehol nincsenek koldusok. A rossz külsejű egyéneket mindenütt eltávolítják, és látszatrendet teremtenek még ott is, ahol ez csak üggyel-bajjal lehetséges. Létrejönnek az úgynevezett PATYOMKIN-FALVAK, amelyekkel kapcsolatban Ligne herceg azt kérdezi, hogy ezeknek a házaknak vajon van-e valóban ablakuk, ajtajuk, tetejük, és élnek-e bennük emberek. Valóságos viszont a lenyűgöző táj, a vakítóan kék égbolt, a virágba borult sztyepp. Néha vad kozák lovasok tűnnek fel a folyóparton, és hajmeresztő lovasbemutatókkal szórakoztatják a gályák főrangú közönségét. De talán mindig ugyanazok, csak időnként más ruhát öltenek? A part is nagyon változatos. Egészen új falvak nőnek ki a földből mintegy varázsütésre. Éjszakánként munkások csapata vág utat a parton. Kerteket létesítenek egyetlenegy pillantás számára. Aztán ha a cárnő gályája elhaladt, minden szerencsétlent visszaűznek a lakhelyére. Sokan bele is haltak ebbe az erőszakos áttelepítésbe.

Patyomkin a pillanat varázslójának bizonyul, a szemfényvesztés igazi nagy bűvészének.”

Erről az utazásról írja Ségur, a kirándulás egyik résztvevője a későbbiekben: „Parasztok csapatai vonultak fel és alá a sztyeppen. Szakadatlanul kísértek minket a kisebb bárkák népdalokat éneklő legényekkel és lányokkal, szűnni nem akaró virágeső közepette. Nem hiányzott semmi, a szervezők nem feledkeztek meg semmiről… Ám ha a mesterséges elemeket leszámítjuk, ebből az egész látványosságból alig marad valami valóság.”

A könyvet becsukva térjünk vissza a jelenbe. Vannak most is ilyen ötletek Patyomkin után szabadon: jön egy delegáció, nagytakarítás, virágerdő mindenütt, de másnapra a virágokat vissza kell szállítani!

A közelmúltban egy norvég újságíró végigutazta Kelet-Magyarországot. Élményeit röviden úgy foglalta össze, hogy olyan volt, mintha időutazáson vett volna részt: vissza az időben legalább kétszáz évet! A megállapítás sajnos igaz! A vidéki települések rohamosan leépülnek. Pártunk és kormányunk megszünteti a kisiskolákat, a postákat bezárja, a közlekedést ellehetetleníti. Az önkormányzatok egyre szegényebbek, a vagyonukat szép lassan felélik, a felvett hiteleket már nem tudják visszafizetni, mert egyre csökken a költségvetési támogatás!
Munkahely hiányában egyre többen elhagyják a falvakat.

Hogy is mondta az egyik reformbizottsági nagy ember? A falvakra nincs szükség, mert átlépett rajtuk a történelem! Ez az ember a vidéki Magyarországról, annak teljes leépítéséről beszélt! És nem lépett rá emiatt senki még a lába kis ujjára sem! Hova menjenek az emberek a falvakból? A városba, ahol már a városi lakosságnak sincs munkahely? Ördögi körbe került a vidéki Magyarország! Mivel földtörvény helyett egy szemét fondorlattal talán nem is lehet tudni, hogy mennyibe kerülő (egyesek ezer milliárd forintnál is többre becsülik ezt az összeget) kárpótlási törvény született. Meg is gazdagodtak a korábbi termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezetők, akiket a népnyelv zöldbáróknak keresztelt el. A kárpótlási jegyeket felvásárolták a tőkével nem rendelkező kisemberektől, és gazdagodtak és gazdagodnak, talán az idők végezetéig.

A föld 2011-től az  uniós előszerződés alapján – aláírója a Fideszes Martonyi János, aki az aláírás idején Magyarország külügyminisztere volt – ugyanolyan szabad áru lesz, mint a gabona. Libát nem akartam írni, mert azt nem szokták kifizetni. Igaz, a gabonát se mindig…

Morvai Krisztina elmondott egy tanulságos palesztin történetet a csabai Tavaszi hadjárat alkalmával. Az erről szóló írást és a videót a honlapon megtaláljátok!
 
Reményik Sándor hogy is figyelmeztetett Trianon után, amikor Erdélyre „ráköszöntött” a román uralom? „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát!”
Ideje lenne meghallani az írók és a költők intelmeit! Egyre több falusi iskolára kerül lakat, vagy veszik birtokba bizonytalan alapítványocskák, akik még a pedagógusok munkabérét sem fizetik ki! De lesz digitális tábla Magyar (Bálint) módra!

A falvak megtartó ereje irányába kell haladni, és nem az ellehetetlenítésükön aljaskodni nap mint nap!
Azt mondja Budapest örökös főpolgármestere, hogy Budapest fizeti be a legtöbb személyi jövedelemadót! Ez úgy lehetséges, hogy az ország legjobban fizetett emberei a fővárosban „dolgoznak”! Nem ÉRTÉKET állítanak elő, sokan nem is tudják, miért kapják a hatalmas fizetést. 1990-ben, a zöldbárózással egy időben vidéken csak vízfejnek hívtuk a nagy Budapestet. Nem szabad természetesen hangulatot kelteni Budapest és a vidék között! Pedig ezt teszi pártunk és kormányunk, amit sokszor még észre sem akar venni, amikor erre figyelmeztetik!
A vidék és Budapest közötti anomáliára nagyon jól figyelmeztetett annak idején az Apostol együttes egyik slágere: Vidéken is élnek, ott is úgy remélnek, ahogy te, vagy ő, vagy én!

Bizony így igaz! Erre most mi történik? A vidéki emberektől el akarják venni az utolsó reményt is azzal, hogy nem vásárolják föl, vagy mélyen áron alul veszik meg a gazdák által megtermelt ÉRTÉKET, az ország mindennapi élelmiszerét! A jó minőségű élelmiszer nem kell, behozzák helyette az ország ellátására az import szemetet!

Már odáig vetemednek ezek a tolvajok, hogy eladják az ország vízkészletét. Ha ezen túl lesznek, mi lesz még eladó? A levegő?
Ideje lenne kiszállni ebből a mocskos mókuskerékből emberek, amíg nem késő!
Ha nem akarjuk, hogy Patyomkin-falvaink legyenek, tessék hazai élelmiszert vásárolni! Ez a kérés szól természetesen a budapestiekhez is.

Obersovszky Gyula 56-os elítélt megállapítása szerint „NEM A NÉPTŐL ROSSZ A HATALOM, HANEM A HATALOMTÓL ROSSZ A NÉP!” Tehát ha lesz egy törvényesen és tisztességesen megválasztott hatalom végre, amely hatalom nem lop, csal, hazudozik éjjel-nappal, akkor a nép is változni fog! Meg kell tanulnia szabadon VÁLASZTANI, nem szavazni járni… Kedvező jelek már mutatkoznak változás irányába! A június 7-ei uniós választás egyik tétje az lesz, hogy a kommunista ifjúsági szövetség kormánya, és az őt kiszolgáló még elszántabb magyar-gyűlölő liberálisnak csúfolt párt leckét kapjon abból, amit Petőfi csodálatosan megfogalmazott: Ha bár fölül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz (a nép) az úr!

A szirén-hangok megint jönnek majd Budapest felől, hogy Kismalac, kismalac engedj be!

Nem szabad beengedni többé a farkast! Tessék jól bezárni az ajtót, és elmenni választani!

Aki nem akar Patyomkin-falvakat Magyarországon, az helyezze azt a bizonyos X- et június 7-én és a jövőben mindig olyan pártra, amelytől aztán később joggal várhatja el, hogy mindent elkövet az ő (a választópolgár), és nem a saját és a pártja érdekében!
Ha a magyar vidéket valóban rendbe akarjuk tenni, akkor jöjjön a Jobbik! A következő nagy feladat a budapesti romeltakarítás lesz. A kezdő lépést a budapestiek is megadhatják június 7-én a szép szőke hercegnek és pökhendi csapatának azzal, ha nem szavaznak rájuk.
A Kivágóné-féle több tízmillióba kerülő színjátékért nem szavazatot érdemelnek, hanem megvetést!

Meg kell állítani végre Magyarország teljes kifosztását, és a romokon meg kell kezdeni az újjáépítést, ahogy azt elődeink a második világháború után tették! Az árokásókat, a címkézőket móresre kell tanítani!

 

 

Békéscsaba, 2009. május 23.