Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 19066373

2018. november 21.
H K SZ CS P SZ V
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930
Ma Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.

Mindenszentek napja és Halottak napja (videóval)

Mindenszentek (november 1.) és a Halottak napja (november 2.) a halottakra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 9. század óta kötelező ünnep. A katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak.

Illusztráció: Magyar Kurír

A katolikus egyházban a mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Jászdózsán miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza is égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.”

Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda. Mindenszentek ünnepe sok országban – egy idő óta Magyarországon is –  munkaszüneti nap.

A „Minden szentek napja” az a katolikus (és ortodox keresztény) ünnep, amelyen az összes üdvözültre, az összes szentre emlékeznek. Tekintve, hogy ezek a szentek megszámlálhatatlanul sokan vannak, a kalendárium nem tud mindegyikről külön-külön megemlékezni név szerint, ezért egy és ugyanazon napon, november elsején emlékeznek rájuk.

November 2-án az elhunytak emlékezetére szoktak szólni a harangok egy-két órát, amely idő alatt – a nép hite szerint – a halottak lelkei megnyugszanak, megpihennek, nem szenvednek a tisztítóhelyen.

„Miért fontos a halottak napja?

Ezek a napok nem csak az emlékezésről szólnak, hanem a valódi találkozásról. Találkozni megyünk a sírokhoz. Hisszük, hogy élnek, s Krisztuson, mint tolmácson keresztül ma is szólnak hozzánk, közbenjárnak értünk, mi pedig értük. Akire csupán emlékeznek, az tényleg meghalt. Az tényleg hátramaradt az élet futóversenyében. Mi hisszük, hogy továbbra is összetartozunk, közbenjárunk egymásért, s hogy találkozunk még, mert a szeretet erősebb a halálnál.” (Részlet a Magyar Kurír Halottak napi írásából) 

Ilyenkor virágba és gyertyafénybe borulnak a temetők…

Egy idő óta sajnos nálunk is majmolják és összekeverik a Halloweent Mindenszentek napjával és Halottak napjával, és egyre több helyen fordul elő, hogy már a gyermeki lelkeket is megrontják vele. Szögezzük le itt is, nálunk nem Halloween van, hanem Mindenszentek napja és Halottak napja. Legalább az emlékezésnek ebből a két napjából nem kellene cirkuszt és üzletet csinálni. Mi inkább a Halotti beszéddel emlékezünk elhunyt szentjeinkre és szeretteinkre:

Békéscsaba, 2018. október 29.

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Kovács Mariann

Emlékeztető: „És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája. Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel. A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…” (Pilinszky János: A tél küszöbén (részlet)