Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 23038740

2019. augusztus 18.
H K SZ CS P SZ V
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031
Ma Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz.

Kik örülhetnek Európa új vezetőinek?

Emmanuel Macron

A francia elnöknél többen is abból indultak ki, hogy otthon elveszítette pártja az EP-választást, de némi túlzással élve és két lépéssel távolabbról, stratégiai nézőpontból figyelve a francia belpolitikai folyamatokat, Macronnak emiatt egyáltalán nincs oka az aggodalomra. Amíg ő és Marine Le Pen a két legnépszerűbb politikus, a hagyományos pártok pedig nem produkálnak látványos feltámadást, addig borítékolható, hogy Macron marad Franciaország elnöke, ugyanis Le Pent az elnökválasztás második fordulójában vélhetően bármikor le tudja győzni.

Macron Európában ismét kulcsszereplővé lépett elő, az Európai Parlament liberálisait megerősítette az En Marche csatlakozása, a frakcióvezetőséget ugyan engedték kicsúszni a kezeik közül, miután biztos befutónak tűnő jelöltjük - Nathalie Loiseau - úgy kiosztotta a Renew-t és néhány frakciótársát, hogy azonnal le is zavarták a színpadról. Helyette a román, de a franciákkal jó barátságot ápoló Dacian Ciolos lett a frakció első embere.

Macron egyik elsődleges célja az volt, hogy megfúrja Manfred Weber elnökjelöltségét, ez sikerült is, Michel Barniert ugyan nem tudta helyzetbe hozni, viszont hallhattunk olyan híreket is, melyek szerint Macron dobta be Ursula von der Leyen nevét. Ezen kívül a franciákhoz közel álló belga Charles Michel lett a Tanács elnöke, míg a fődíj, hogy Christine Lagarde fogja vezetni az Európai Központi Bankot. Ez Macronnak azért kulcsfontosságú poszt, mert egyik legfőbb ambíciója, hogy megreformálja az eurózóna működését.

Szicherle Patrik, a Political Capital elemzője lapunknak arra hívta fel a figyelmet, hogy Macron ugyan megfúrta Webert, de fals narratíva, hogy ő nyírta volna ki a csúcsjelölti rendszert, a francia elnök valójában nem utasította el a Spitzenkandidat-struktúrát:

„Gyakorlatilag ő volt a leghangosabb szószólója Weber elutasításának, viszont technikailag nem utasította el a csúcsjelölti rendszert, ugyanis Timmermanst támogatni tudta volna. Lagarde EKB-elnöki kinevezésével is célt ért, ő segítheti a francia elképzeléseket.”

Angela Merkel

A német kancellár helyzetét már jóval nehezebb megítélni, nem áll messze a valóságtól az a megfogalmazás, hogy a kommunikációs harcot elveszítette, de a politikai csatát megnyerte.

Kiállt Weber mellett, a bajor politikust végül nem tudta bizottsági elnöki székhez juttatni, helyette viszont egy nála is szorosabb szövetségese lehet Európa új vezetője, az az Ursula von der Leyen, aki a CDU-ból érkezik és az egyetlen politikus Németországban, aki Merkel 2005-ös kancellári hivatalba lépése óta folyamatosan miniszterként dolgozhat.

A Political Capital elemzője emlékeztetett, hogy a német vezető sem volt mindig a Spitzenkandidatok elkötelezett híve:

„Merkel helyzete bonyolult, 2014-ben határozottan ellenezte a csúcsjelölti rendszert, most viszont beállt Weber mögé, ahonnan végül ki kellett farolnia, mégis sikerült egy németet a Bizottság élére juttatni. Merkel veszíthetett valamennyit, de az érdekérvényesítő képessége továbbra is erős.”

Az oszakai megegyezés születésével nagyjából egyidejű értelmezés, hogy Frans Timmermans jelölése csupán Merkel politikastratégiai mozgásába illeszkedő csali volt, aminek segítségével a potenciális jelöltek közül a hozzá legközelebb álló személyt sikerült előtérbe tolnia. A zárt ajtók mögötti igazságot és a kancellár fejében keringő gondolatokat valószínűleg soha nem fogjuk megismerni, ha csak nem írja meg 15 év múlva az emlékirataiban.

A folytatás további elérhetőségekkel, fotókkal ITT !

Forrás: alfahir.hu

sokkaljobb-kommentár: Az Európai Bizottság elnöke Barroso, bukott portugál miniszterelnök volt a belépésünk idején, majd Orbán Viktornak is köszönhetően (az európai néppárt alelnöke volt) további öt évig ő volt az elnök. Őt követte Junker, az adóparadicsomként funkcionáló Luxemburg bukott pénzügyminisztere és miniszterelnöke. Most következhet Leyen asszony, a németek bukott védelmi minisztere. Orbán Viktor a támogatását azzal indokolta, hogy hét gyermekes édesanya, aki inkább mondható már sok unokás nagymamának… Kádertemető? Előlegezzük meg a bizalmat? Megint?

Békéscsaba, 2019. július 12.

F. I. – K. M.

Emlékeztető: „Közös Junckerben (a volt bizottsági elnökben) és a német politikusban, hogy mire EB-elnökök lettek, a legjobb formájukat már maguk mögött hagyták – írja a lap brüsszeli tudósítója, Werner Mussler. De szerinte a többi jelölt is csak másod- és harmadvonalbeli arc, akiket alig ismer valaki. A cikk a Tanácsnak ezen felül felrója a választók becsapását, Kelet-Európa cserbenhagyását, és az EP-vel való konfliktus további élezését is.” (Részlet az Alaposan kiakadt a német sajtó Ursula von der Leyen jelölésén című cikkből)