Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 19066299

2018. november 21.
H K SZ CS P SZ V
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930
Ma Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

 

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
 
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
 
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jelében,
 
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
 
pattogtatott „vigyázz”-ban,
„tűz”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
 
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
 
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
 
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
 
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
 
mintha nyitva azt ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
 
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
 
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
 
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
 
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
 
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
 
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
 
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
 
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
ez égig érő rácsban,
 
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
 
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
 
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
 
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
 
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
 
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
 
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
 
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
 
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
 
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
 
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
 
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
 
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
 
 1950
 Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.