Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 20730084

2019. március 21.
H K SZ CS P SZ V
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Ma Benedek napja van.
Holnap Beáta napja lesz.

Fleck Zoltán: Ez egy teljesen elszabadult, kontroll nélküli jogalkotás

Tiltakozó ellenzéki képviselők a parlamentben 2018. december 12-én

Elszabadultak az indulatok az Országgyűlésben a „rabszolgatörvény” megszavazása idején. Fleck Zoltán jogszociológust, egyetemi tanárt a jogszabály-módosítás elfogadása körüli anomáliák jogi megítéléséről, a parlamenti obstrukciós lehetőségek törvényességéről kérdeztük.

Bizonyára értesült arról, hogy mi történik most a parlamentben. Az ellenzék elállta a pulpitusra vezető feljáratot, az ülést elnöklő Latorcai János a képviselői helyéről vezeti az ülést, és onnan szavaztatja a képviselőket a rabszolgatörvénynek nevezett új jogszabály elfogadása érdekében. Volt-e ilyenre példa korábban is parlamenti demokráciánk történetében?

– A háború előtt volt. Mikszáth korában óriási obstrukciós kultúra volt az Országgyűlésben. A monarchia idején is, a két világháború között is, de elsősorban az 1910-es, 20-as években volt arra példa, hogy nagyon kemény obstrukcióval próbálta túlélni az ellenzék ezt a hosszú időszakot, amelyben a Tisza-féle párt végig uralkodott. Elkeseredésében az ellenzék, mivel más eszköze nem volt, általában a parlamenti obstrukciót használta.

Most az ellenzék számára az egyik obstrukciós lehetőség az lett volna, hogy csaknem háromezer módosító indítványt nyújtottak be, ezekről kellett volna külön-külön dönteni. De ezt egy csomagban leszavazták a kormánypárti képviselők. Ha egyenként szavazhattak volna ezekről, ez lelassította volna a törvényalkotást. Ebben az esetben nem sérült az egyes képviselők joga azzal, hogy összemosták a javaslatát a többi indítvánnyal?

– De igen, sérült. Ehhez hasonló obstrukciós megoldásokkal éltek abban a háború előtti időszakban is, amit említettem. Akkor napokig tartottak a hozzászólások, egymást váltották a hozzászólók, és nem lehetett az ellenzék jogát ebben a formában korlátozni. Én is azt gondolom, hogy ez most egy súlyos korlátozás volt, hogy összevonták ezeket a módosító indítványokat, mintha nem lett volna semmi különbség közöttük. Az a helyzet, hogy a kétharmados többség se tehetné azt lehetővé, hogy áthágják az ellenzék jogait. Ez most valóban egy elkeseredett küzdelem.

A folytatás, illetve a teljes cikk ITT

Forrás: magyarhang.org

Emlékeztető: „Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékokat is adóként szedik már be, és így abból is szabad felhasználású pénz lesz. Vagyis nem az egészségügyre és nem nyugdíjra költik. Az adónkat jócskán megcsapolják a TAO-val (nagy részt sporttámogatás és stadionépítés, magas fizetés a focistáknak), és a jegybank is ellehetetleníti az államot azzal, hogy az összes kiadása az államkasszát (a magyar adófizetőket!) terheli, a nyereségét viszont kiszervezi hat jegybanki alapítványba. Ahol nagyon jól jár nemcsak Matolcsy György rokonsága, még a távolabbi rokonok is. Matolcsy havi ötmilliót kap a jegybanktól, de jövedelmet húz (nem is keveset!) a jegybanki alapítványok némelyikéből is. A TAO-kassza kulcsa Csányi Sándor MLSZ elnök kezében van. A TAO-kassza is, a jegybanki alapítványok is a korrupció melegágyai.” (Részlet A kormány suttyomban engedélyezte a pofátlanul magas végkielégítéseket című cikk kommentárjából) Mindig a keményen dolgozó kisember húzza a rövidebbet, pedig Orbán Viktor állítólag őket segíti…