Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 20697406

2019. március 19.
H K SZ CS P SZ V
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Ma József napja van.
Holnap Klaudia napja lesz.

Európai politika vagy kocsmai hőbörgés?

Reagálás a svéd és a magyar kormány pengeváltására

Magam sem tartottam a legszerencsésebbnek, amikor Annika Strandhäll svéd szociális miniszter a ’30-as évek Németországához hasonlította a magyar kormány nemrég bejelentett népesedéspolitikai intézkedéseit. Nem azért, mert ne hallanánk a Fidesz politikusaitól a 20. század sötét korszakait idéző megnyilvánulásokat lassan napi szinten, hanem azért, mert magam is úgy gondolom, hogy a családpolitika és a demográfiai katasztrófa elkerülése egy igenis fontos terület.

Szijjártó Péter külügyminiszter nyegle migránsozása és Novák Katalin ifjúságügyért felelős államtitkárnak Strandhäll miniszter asszonynak írt pikírt nyílt levele azonban mégiscsak elgondolkodtatott, hogy vajon csodálkozhatunk-e a magyar kormányt érő rendszeres kritikákon, ha politizálás helyett vezetőinknek csak kocsmai hőbörgésre futja? Ha Szijjártó Péter és Novák Katalin valódi, felelős politikusok volnának, akkor alighanem érdemben képesek lettek volna rámutatni Strandhäll miniszter asszony számára is, hogy miért fontos a családok védelme. Persze ha Szijjártó és Novák felelős politikusok lennének egy tisztességes kormányban, akkor lenne is mit megmutatniuk e téren, csakhogy sajnos a Fidesz népesedéspolitikája pont olyan szemfényvesztő, mint amilyen kormányzásuk egésze. Így pedig marad a frusztrált kocsmai hőzöngés.

A gond az, hogy csomagolhatják szándékaikat akárhogyan, a színes papíron valahogy mindig átsejlik, mit is gondolnak ők valójában rólunk, magyarokról. Azt gondolják, hogy a magyar fiatal egy szaporítani való „haszonállat”, amelyet ha jól kitömünk hitellel, akkor produkálja a szükséges gyerekszámot, aztán ha készen van, vissza lehet zavarni a szalag mellé dolgozni, a gyerekeket meg majd felneveli a tévé, vagy a nagyszülők. Csakhogy fogságban még a nemesebb állatok sem szívesen szaporodnak, nemhogy tervekkel, célokkal rendelkező emberek. A magyar fiatalok arra vágynak, hogy a saját lábukra állhassanak, kiszámítható mindennapokat teremtsenek, biztos munkahelyhez és tisztességes fizetéshez juthassanak. A magyar fiatalok nem szeretnének olyan országban élni, ahol a tanulásnak és a tudásnak nincs becsülete, ahol az értelmiséget és az önálló gondolatokat üldözik, ahol a vállalkozókat ellehetetlenítik és ahol az előrejutás záloga a Fidesz-tagság és az, hogy jó pofát vágjunk például Novák Katalin hisztijéhez. Az eredmény kézzelfogható: immár közel egymillió magyar szavazott a lábával és hagyta el hazáját, jelentős részben olyan országokba távozva, melyek a Fidesz szerint nem eléggé családbarátok. A magyarok olybá tűnik, hogy másként érzik.

Természetesen Novák Katalin nyílt leveléből nem tudta kihagyni a Fidesz legújabb kommunikációs fogását, a Jobbik szélsőségesezését sem. Erre csak röviden szeretnék reagálni: a Jobbik valamikor egy fiatalok által alapított pártként jött létre. Ellentétben Szijjártó Péterrel, vagy Orbán Viktorral, mi nem Soros-ösztöndíjasként tanultuk a politikát, hanem a saját hibáinkból. És igen, követtünk el hibákat, amikből igyekeztünk tanulni. Azt hiszem, a szándékot, az erőfeszítést és immár a változást sem lehet tőlünk elvitatni, minden szerénytelenség nélkül. Ma a Jobbik az ellenzék vezető ereje, egy határozott, de higgadt konzervatív, nemzeti néppárt. Ezzel szemben a Fidesz a polgári kormányzástól az antiszemita hecckampányokig, Bayer Zsolt uszításáig, vagy éppen a Jobbik szóvivőjének zsidó származásán való gusztustalan poénkodásig jutott. Mondhatjuk, hogy helyet cseréltünk a politikai palettán és szerintem nem a Jobbik ment a rossz irányba. Mi az évekkel megfontoltabbak lettünk, a fideszesek meg megtanultak rikácsolni és fröcsögni. Lelkük rajta.

Végezetül szeretnék üzenni én is Annika Strandhäll miniszter asszonynak: nyilvánvalóan sok dolgot látunk másképp, hiszen Ön egy baloldali, én pedig egy jobboldali párt tagja vagyok. Ön az Európában „liberálisnak” tartott Svédországban, én pedig a „konzervatívnak” mondott Magyarországon élek. Azt gondolom, hogy teljesen természetes, hogy ennyire eltérő háttérrel nem érthetünk egyet mindenben és nem is kell. A jogos és építő kritika azonban azt hiszem, Európában mindenütt érték. A skandináv társadalmak minden pozitív tulajdonsága mellett mi is látjuk azok hibáit. Azonban a konszenzusra épülő politika lényege azt hiszem éppen az, hogy barátian tudunk eszmét cserélni, hibákra rámutatni és tanulni közös tapasztalatainkból. Az én pártom, a Jobbik ezt a szemléletet képviseli. Május 26-án, az európai parlamenti választásokon pedig ez lesz a tét: hagyjuk-e, hogy felelőtlen, őrjöngő politikusok vegyék át az irányítást, vagy a kiszámíthatóságot és a józanságot választjuk? Mi, jobbikosok az utóbbit, ebben biztos vagyok.

Gyöngyösi Márton

Forrás: Gyöngyösi Márton idővonala