Loading

Partnereink

Csabakő
 
Látogatóink összesen: 24616848

2019. december 06.
H K SZ CS P SZ V
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Ma Miklós napja van.
Holnap Ambrus napja lesz.

Ellenforradalom és terror a Duna mentén 1918-ban

A kegyetlen vörös Saint-Just, a síró ezredparancsnok és egy tanulságos rablógyilkosság.

Miért tört ki a Duna-Tisza-közi, a dunántúli és a budapesti ellenforradalom az 1918-as kommunista uralom ellen, illetve milyen ideológiai, politikai és propagandisztikus jelenségek, döntések alapozták meg a Tanácsköztársaság kegyetlen megtorló intézkedéseit? Többek között ezekről a témákról esett szó a Clio Intézet  előadás-sorozatának legutóbbi állomásán november 18-án, a Budapest Főváros Levéltára előadótermében.

A szép számú közönség előtt elsőként Romsics Ignác történész szólalt fel, aki a legjelentősebb ellenforradalmi megmozdulások hátterét és lefolyását vázolta föl röviden.

Az előadás, bár tény- és adatgazdag volt, sok újdonságot nem tartalmazott Romsics 1982-es, A Duna-Tisza köze hatalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben című könyvéhez képest.

Ennek ellenére érzékletes képet kaptunk arról, hogy a Tanácsköztársaság támogatottsága már a kezdeti időkben is rendkívül alacsony volt a 70 százalékban kis- és középbirtokos parasztok által lakott Duna-Tisza-közén, ez pedig az idő múlásával és a vörös hatalom egyre népszerűtlenebb intézkedéseinek következtében csak még intenzívebben csökkent.

A folytatás, illetve a teljes cikk fotókkal, további elérhetőségekkel ITT !

Forrás: alfahir.hu

Emlékeztető: „1918. november 28: A végek tiltakozása elhangzott és a tragikus fényesség belealudt a sötétségbe. Amíg a nemzetrontók (Károlyi Mihály, Kun Béla és tettestársaik – F. I.) kezében van a hatalom, így is lesz ez mindig! A kormány milliókat adott az erdélyi oláhoknak, és adott nekik magyar katonáktól elvett temérdek fegyvert is, míg a székelyeket és a magyarságot verejtékes rémületben fegyvertelenül hagyja az életére törő ellenség között. Károlyi mindenkit támogat velünk szemben. Ma, hogy szolgálaton voltam a Keleti pályaudvaron, lázasan különvonatokat állítottak össze. Gyulafehérvárott az izgatók oláh nemzetgyűlést hívnak össze, mely – úgy hírlik – önhatalmúlag ki fogja mondani Erdély és sok magyar vármegye elszakadását. A magyar kormány pedig a gyűlésre utazók kényelmére különvonatokat ajánl fel…Olyan az egész, mintha torzan, aljasan vigyorogna valami a haldoklás felett.” (Részlet Tormay Cécile Bujdosó könyv című regényéből. Naplószerűen írta le a vörös vircsaft idején történteket) Az a bizonyos gyulafehérvári nagygyűlés 1918. december 1-jén meg is történt, és ki is mondták Erdély elszakítását!