Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 19448652

2018. december 19.
H K SZ CS P SZ V
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
Ma Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz.

Az Aradi vértanúkra emlékezünk!

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Az aradi vértanúk, Barabás Miklós litográfiáján

Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. Egyébként egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan az osztrákok. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban cs. kir. ezredes volt, a többiek ettől mind alacsonyabb osztrák tiszti rendfokozatokat viseltek.

Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte. Szintén 1849. október 6-án végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost Pesten. 

Az aradi emlékoszlop, vagy az aradi golgota

A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert a hatalmas túlerőben lévő orosz csapatok előtt. Az orosz beavatkozást Ferenc József császár kérte. Az, hogy az oroszok előtt tette le a fegyvert a megfogyatkozott, kiéheztetett fáradt magyar sereg, nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták nekik.

A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jacob von Haynauhoz   (akit katonái csak Einhau-nak (bökő) hívtak), mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláírásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétel előtt. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e kegyelemből, mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos azért, mert a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, végül Schweidel József azért, mert csak a scwechati csatában  harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált, továbbá mert Pest városparancsnokaként alkalma volt jó szolgálatot tennie a hadifogoly osztrák tiszteknek. 

A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour  császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst.

Sajnos további vértanúk is voltak: 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg. Őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott. Szintén kivégezték a cseh származású, németül beszélő, de a magyar hazáért harcoló báró Hruby Gyulát, aki az Ottrubay család tagja volt.

Az osztrák császárság az örökös háborúk és a forradalmak során rengeteget költött, és jócskán eladósodott a Rotschild Bankháznál. Sokba került az elképesztő spiclihálózat működtetése is. A kiegyezés nem véletlenül következett be, cserébe Magyarországra testálták a hiteleik törlesztését! A kiegyezést először kiegyenlítődésnek nevezték… 1867 júniusában a magyar társadalom óriási ünnepléssel koronázta meg a császári párt, vagyis tette Magyarország királyává Ferenc Józsefet és királynéjává Erzsébet királynét. Nem sokkal később elkészült a finnugor származáselmélet, és azt is bevállaltuk! Később a magyar szabadságvágy eltiprójának neve Ferenc Jóskává szelídült. Magyar részről a kiegyezés egyik atyja Deák Ferenc, a haza bölcse volt, aki nem vett részt a ceremónián. A hiteltörlesztés után következett néhány boldog békeév, majd az első világháború és Trianon! Egy riportban az egyik történész szóvá tette, hogy Ferenc Józsefnek is kijárna egy szobor! Lehet, hogy igaza van, de csak azután kell szobrot állítani neki, miután Ausztriában is lesz szobra! Ott nincs Habsburg-kultusz, csak nálunk, mert mi szeretünk átesni a ló másik oldalára, és költünk erre is feleslegesen milliárdokat.

1866. június 14-én, Ferenc József császár (ur. 1848-1916) hadüzenetével kezdődött meg a porosz-osztrák háború, melynek révén Bismarck Poroszországa elérte, hogy a német egység Berlin vezetésével valósuljon meg. A porosz szövetséges Olaszország az 1866-os háború révén megszerezhette Velencét, miközben a tekintélyromboló csapás részben rákényszerítette Ausztriát a magyarokkal való kiegyezésre.” (Részlet az 1866. június 14. Kirobban a porosz–osztrák háború című cikkből)

A mai Magyarország területén több fontos emlékhely és szobor található. Az egyik ilyen például a budapesti Batthyány örökmécses. Budapesten és vidéken egyaránt utcák, terek viselik a vértanúk nevét. Október 6-a a kivégzések után a magyar nemzet gyásznapja lett, bár hivatalosan csak 2001-ben nyilvánította azzá a kormány. Országszerte megemlékezések lesznek itthon és a határainkon túl is.

Emléküket őrizze az idők végezetéig az utókor! A legdrágábbat, az egyszeri és megismételhetetlent, az életüket áldozták a Hazáért! 

Békéscsaba, 2018. október 4. 

Alapinformáció és fotók: wikipedia

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Kovács Mariann   

Emlékeztető 1.: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” (Schweidel József utolsó mondata)

Emlékeztető 2.: Az aradi vértanúk utolsó üzenetei: