Loading

Partnereink

Csabakő
 
Látogatóink összesen: 26234474

2020. március 31.
H K SZ CS P SZ V
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Ma Árpád napja van.
Holnap Hugó napja lesz.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Az emléknapot annak emlékére rendelték el erre napra, mert Kovács Bélát (1908–1959), a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947. február 25-én a megszállók jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan megrendült egészségi állapotban sok év után került haza. Természetesen nem Kovács Béla volt a magyarországi kommunista diktatúra első áldozata, és sajnos nem is ő volt az utolsó.   

Kovács Béla kisgazda politikus felújított szobra az Olimpia Parkban

Kovács Béla 1945 és 1946 között földművelésügyi miniszter volt, és a kisgazdapárt főtitkári tisztjét is ellátta. A kommunistákkal szembeni ellenállása miatt koholt vádakkal próbálták meg félreállítani, a Nemzetgyűlés azonban ezt látva nem függesztette fel mentelmi jogát. A szovjetek ennek ellenére 1947. február 25-én letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol 1955-ig tartották fogva. Ennek emlékére az első Orbán-kormány alatt február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánították. 2002-ben állították fel a szobrát a Kossuth téren, amelyet a tér felújítási munkálatai során szállítottak el, majd 2015-ben az Olimpia Parkban helyezték el.

Kovács Béla elhurcolása fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából. Mintegy jelként szolgált annak bizonyítására, hogy a kommunisták Magyarországon immár mindent megtehetnek! Innentől kezdve tudták elődeink, hogy a vasfüggöny végképp rájuk csapódott. 

A Szabad Nép (a nemrégiben megszűnt Népszabadság jogelődje!) kommünikéje szerint letartóztatásának oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. 

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek” – írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek. 1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. Mégis a kommunizmus áldozatairól alig esik szó, a nácik jóval kevesebb áldozatai naponta szóba kerülnek. Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen, az áldozat mind a két oldalon áldozat! Egyetlen áldozat is sok!

 Kovács Béla letartóztatása, elhurcolása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.  

A Terror Háza Múzeum Budapesten, az Andrássy út 60-ban. A budapesti megemlékezések egyik helyszíne a Terror Háza Múzeum

 Az Andrássy út 60-ban székeltek a nyilasok is, és itt kínozták (sokszor halálra) becsületes magyarok ezreit az ÁVH pribékjei.

Magyarországon a vörös vircsaft már 1919-ben bekövetkezett, amikor Kun (Kohn) Béláék hónapokon keresztül tomboltak az országban, kifosztották az első világháború után érdekes módon még nem üres államkincstárat, és megöltek sok ártatlan magyar embert. Tetteiknek jelentős szerepe volt a Trianonban történteknek. Ami bizonyos, hogy megrémültek az antant hatalmak a nagy horderejű tombolástól és rombolástól! Ezt a gyalázatot a Kádár korszakban „dicsőséges” 133 napként, Tanácsköztársaságként tanították az iskolákban. 1918 október végén ezek a pribékek megölték Tisza István miniszterelnököt, korának egyik legértelmesebb politikusát.  

A kommunizmus áldozata volt Bethlen István (1874–1946), aki a Horthy-korszakban tíz évig volt Magyarország miniszterelnöke, majd azt követően Horthy tanácsadója.

Behtlen István, Magyarország 27. miniszterelnöke

Nagy tehetségű ember volt, sokat tett a gazdasági stabilitásért, 1919-ben a vörös vircsaft ellen munkálkodott. 1924-ben létrehozta a nemzeti bankot, és 250 millió korona népszövetségi hitelt szerzett. Segített rendbe tenni az első világháború és a vörös vircsaft miatt sokat szenvedett országot, 1927-ben bevezette a pengőt. Új vámrendszert dolgozott ki. Szociális téren is sokat munkálkodott. Miután már nem volt miniszterelnök, a kormányzó tanácsadójaként dolgozott. A szovjetek tudták, hogy milyen jelentős politikusról van szó, és a felszabadúlás után Moszkvába hurcolták, ahonnan soha tért vissza. Életrajza szerint 1946. október 4-én Moszkvában hunyt el. Érdemtelenül kevés szó esik róla, pedig bizony ő is a kommunizmus áldozata!

Emberközelbe kell hozni ezt az embertelen korszakot!

A mai fiatalok számára életszerűvé kell tenni ezt az időszakot, hogy a felnövekvő generációk megértsék, mi is történt Magyarországon 1945 és 1989 között szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Nagyon keveset tudnak a fiatalok a beszolgáltatásról, a békekölcsönről, a kitelepítésekről, az internálótáborokról, azok két legelképesztőbbjéről, Recskről és Kistarcsáról, vagy a Hortobágyra hurcoltakról. Ítélet nélkül zajlottak ezek a gyalázatos fogva tartások. Sokszor az is elég volt, ha valakinek a budai villáját kinézte magának valamelyik elvtárs, a tulajdonost és családját máris vitték… A tulajdonát soha nem kapta vissza.  

A leghírhedtebb magyarországi diktátor Rákosi (Rosenfeld) Mátyás

Április 4-e munkaszüneti nap volt az átkosban. Ez volt az a nap 1945-ben, amikor bekövetkezett a magyar történelemben felszabadulásként, a szovjet, majd az orosz álláspont szerint a megszállásként aposztrofált förtelem. Gyalázatos emlékműve ma is a budapesti Szabadság teret „díszíti”. Békés megyének van saját ilyen emlékműve Dobozon, amit az 56-os forradalmárok pénzén építették meg. Ma már nem vörös, hanem sárga. Később, ahogy haladtunk előre az időben, kiderült, hogy a felszabadulás, illetve megszállás nem is április 4-én történt, hanem április 13-án. A tényt azonban hamarabb lejelentették Sztálin elvtársnak, hogy örüljön. 

A felszabadúlás (a hossz ú-betű nem gépelési hiba!) utáni első szabad választásokat szovjet szuronyok árnyékában tartották, amelyet a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 57 százalékkal megnyert. A diadal persze nem lehetett teljes, a kommunistákat be kellett venni a hatalomba. Ezek az ékverők aztán később puccsot hajtottak végre, és 1947-ben megtörtént az úgynevezett kékcédulás választás. Mi is történt? Vontatóval hordták az embereket szavazni, volt olyan, aki négy-öt településen is leszavazott. Az „eredmény” a kommunisták győzelmét hozta, és ekkortól végképp megkezdődött a magyar nép számára a rettenetes diktatúra, a bebörtönzések, a kitelepítések, a népbíróságok gyalázatos, sokszor halálos ítéletei. A kivégzettek között sok ártatlan honfitársunk van, de róluk nem, vagy alig esik szó! Az államvédelmi hatóság végezte a piszkos munkát, amelynek vezetője a hírhedt Farkas Mihály (Lőwy Hermann) volt.

A kommunista diktatúra működtetői ágyban párnák közt haltak meg. Rákosi elvtársat, a fő gazembert száműzték ugyan a Szovjetunióba, ott is halt meg, de hamvai rémtettei ellenére a Farkasréti temetőben egy urnában pihennek… Rákosi és tettestársai aljas tevékenysége miatt tört ki az 1956-os forradalom, melyet követően annak egyik árulója, Kádár János került 33 évre Magyarország élére, és meg is töltötte a szabadságért küzdő magyarokkal a börtönöket, akik közül nagyon sokat fel is akasztatott. Ez történt Nagy Imrével, a forradalom miniszterelnökével is. A kivégzés másnapján bemondta a Rádió Madrid, hogy Magyarországon akkora a baj, hogy egyik kommunista akasztja a másik kommunistát!

1990-ben megtörtént az úgynevezett rendszerváltozás, de azt nem követte sem elszámoltatás, sem felelősségre vonás. Erkölcsi válságban maradtunk! Tetszettek volna forradalmat csinálni! – mondta Antall József miniszterelnök. Hát nem tetszettünk… De egy VALÓDI rendszerváltozás végrehajtása kötelező lett volna! Ez sem sikerült, és sok minden más sem – sajnos azóta sem.

 A kommunizmus a legtöbb áldozatot a nagy Szovjetunióban szedte. 

A legveszedelmesebb népirtó Sztálin elvtárs volt, aki bizony elég sok eszmetársát juttatta a kivégző osztag elé, de olyan is volt, hogy szenvtelenül végig nézte elvtársai kivégzését! Sok magyar honfitársunkat internálták a szovjet gulágra, főleg szibériai munkatáborokba. Sem az elhurcoltak, sem az ott elhunytak pontos létszámát nem ismerjük. Sztálin elvtárs is ágyban párnák között hunyta le két szemét, bár pletykák keringtek arról, hogy miután agyvérzést kapott, magára hagyták elvtársai. Leginkább a harmincas években volt elemében a népirtást illetően. 

Az úgynevezett volt szocialista országokban élők megszenvedték a kommunizmus „áldásait”. A legkeményebb diktatúra Romániában működött Ceauescu vezetésével. A mezőgazdaságot tönkretették, az ipart túlerőltették, és dőlt a propaganda éjjel-nappal „a sokoldalúan fejlett szocializmus” sikereiről, a párt és főtitkára elévülhetetlen érdemeiről, akkor, amikor mindenki az ellenkezőjét tapasztalta. A személyi kultusznak 1989 decemberében sok emberáldozatot követelő forradalom és a Ceauescu házaspár kivégzése vetett véget. Az ottani rendszerváltozás is eléggé félre sikerült. Ma már jelentős az amerikai katonai jelenlét főleg a Fekete-tenger partján, Konstancában, szinte szemben a Krím-félszigeten lévő orosz hadiflottával. Egyre több NATO-tag országban megjelenik az amerikai hadsereg. A hamis zászlós hadműveletekkel felforgatott országokból megindult a jelentős menekült áradat, amely egyre erősebb ütemben zúdul befelé Európába.

Itthon napjainkban 

A kommunizmus áldozatainak emléknapja mellé sajnos időszerű lesz a RENDSZERVÁLTOZTATÁS ÁLDOZATAI elnevezéssel egy új emléknapot beiktatni. A magyar társadalmat megfosztották a nemzeti vagyonának nagy részétől. A népnyelv szerint nem is történt rendszerváltozás, mindössze annyi történt, hogy Kimentek a tankok, bejöttek a bankok! A jegybank nagyon jól járhatott például a devizahitellel és mostanában a forint gyalázatos gyengítésével, sorsára hagyásával. Nem győzi kiszervezni a szinte már magánalapítványként működő hat jegybanki alapítványokba azt a nyereséget, amely az államkasszát illetné, hiszen az összes kiadása (több mint ezer giga jövedelmű fizetése, gépkocsik, számítógépes rendszerek, hatalmas épületek rezsiköltsége, stb.) a magyar adófizetőket terheli. Az uniós pénzek forintosításával is nagyot kaszál a jegybank, de nagyon jól jár a külföldön dolgozó magyarok pénzhazautalásain is.

Az állami tulajdonú termőföldjeink licitálással az oligarchákhoz kerültek. Valamennyi jutott a nép egyszerű gyermekeinek is. Akik „csak” megélni szerettek volna a földből, hoppon maradtak. A magyar vidék el fog lehetetlenülni. A vidéken élők felmenőit 1959/60-ban behajtották a kolhozba, őket meg rászedték a kárpótlási törvénnyel, és a közelmúltban tartott licitekkel. Ezek nem jóvátételek lettek, hanem lóvátételek! Az Európai Unió 70 ezer forint/hektár/év támogatási pénze akkor is jár, ha nincs megművelve a föld! Ezért aztán a hatalmas területek utáni uniós pénzekkel az oligarchák nagyon jól járnak, több milliárd forinthoz jutnak csak úgy évente…

A 2002-ben szentté avatott Pio atya szavait ajánljuk tisztelettel a magyarok figyelmébe:  „Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

2013-as videó a hírhedt recski büntetőtáborról:

Országszerte lesznek megemlékezések, és emlékező műsorok, filmek főleg a köztelevízióban. A fő megemlékezés helyszíne Budapesten a Terror Háza Múzeum előtti terület.

Békéscsaba, 2020. február 24.

Alapinformáció és fotók: wikipedia

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Mné Kovács Mariann

Emlékeztető: „A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt !” (Márai Sándor) 

Emlékeztető: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író)