Loading

Partnereink

Csabakő
 

Reklám

Tanfolyam indul kéthetenteInfo: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 21680932

2019. május 23.
H K SZ CS P SZ V
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Ma Dezső napja van.
Holnap Eszter napja lesz.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Az emléknapot annak emlékére rendelték el erre napra, mert Kovács Bélát (1908–1959), a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947. február 25-én a megszállók jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan megrendült egészségi állapotban sok év után került haza. Természetesen nem Kovács Béla volt a magyarországi kommunista diktatúra első áldozata, és sajnos nem is ő volt az utolsó.   

Kovács Béla kisgazda politikus felújított szobra az Olimpia Parkban

Kovács Béla 1945 és 1946 között földművelésügyi miniszter volt, és a kisgazdapárt főtitkári tisztjét is ellátta. A kommunistákkal szembeni ellenállása miatt koholt vádakkal próbálták meg félreállítani, a Nemzetgyűlés azonban ezt látva nem függesztette fel mentelmi jogát. A szovjetek ennek ellenére 1947. február 25-én letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol 1955-ig tartották fogva. Ennek emlékére az első Orbán-kormány alatt február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánították. 2002-ben állították fel a szobrát a Kossuth téren, amelyet a tér felújítási munkálatai során szállítottak el.

Kovács Béla elhurcolása fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából. Mintegy jelként szolgált annak bizonyítására, hogy a kommunisták Magyarországon immár mindent megtehetnek! Innentől kezdve tudták elődeink, hogy a vasfüggöny végképp rájuk csapódott. 

A Szabad Nép (a nemrégiben megszűnt Népszabadság jogelődje!) kommünikéje szerint letartóztatásának oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. 

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek” – írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek. 1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. Mégis a kommunizmus áldozatairól alig esik szó, a nácik jóval kevesebb áldozatai naponta szóba kerülnek. Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen, az áldozat mind a két oldalon áldozat!  

 Kovács Béla letartóztatása, elhurcolása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.  

A Terror Háza Múzeum Budapesten, az Andrássy út 60-ban. Ott díszelgett a gyalázatos felirat: NE CSAK ŐRIZD, GYŰLÖLD IS!

 Az Andrássy út 60-ban székeltek a nyilasok is, és itt kínozták (sokszor halálra) becsületes magyarok ezreit az ÁVH pribékjei.

Magyarországon a vörös vircsaft már 1919-ben bekövetkezett, amikor Kun (Kohn) Béláék hónapokon keresztül tomboltak az országban, kifosztották az első világháború után érdekes módon még nem üres államkincstárat, és megöltek sok ártatlan magyar embert. Tetteiknek mennyi szerepe volt a Trianonban történtekhez, azt csak valószínűsíteni lehet. Annyi bizonyos, hogy megrémültek az antant hatalmak a nagy horderejű tombolástól! Ezt a gyalázatot a Kádár korszakban „dicsőséges” 133 napként, Tanácsköztársaságként tanították az iskolákban. 1918 őszén ezek a pribékek megölték Tisza István miniszterelnököt, korának egyik legértelmesebb politikusát.  

Bethlen István (1874–1946) a Horthy-korszakban tíz évig volt Magyarország miniszterelnöke.

Behtlen István, Magyarország 27. miniszterelnöke

Nagy tehetségű ember volt, sokat tett a gazdasági stabilitásért, 1919-ben a vörös vircsaft ellen munkálkodott. 1924-ben létrehozta a nemzeti bankot, és 250 millió korona népszövetségi hitelt szerzett. Segített rendbe hozni az első világháború és a vörös vircsaft miatt sokat szenvedett országot, 1927-ben bevezette a pengőt. Új vámrendszert dolgozott ki. Szociális téren is sokat munkálkodott. Miután már nem volt miniszterelnök, a kormányzó tanácsadójaként dolgozott. A szovjetek tudták, hogy milyen jelentős politikusról van szó, és a felszabadúlás után Moszkvába hurcolták, ahonnan soha tért vissza. Életrajza szerint 1946. október 4-én Moszkvában hunyt el. Érdemtelenül kevés szó esik róla, pedig bizony ő is a kommunizmus áldozata!

Emberközelbe kell hozni ezt az embertelen korszakot!

A mai fiatalok számára életszerűvé kell tenni ezt az időszakot, hogy a felnövekvő generációk megértsék, mi is történt Magyarországon 1945 és 1989 között szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Nagyon keveset tudnak a fiatalok a beszolgáltatásról, a békekölcsönről, a kitelepítésekről, az internálótáborokról, például a legelképesztőbbről, Recskről és Kistarcsáról, vagy a Hortobágyra hurcoltakról. Ítélet nélkül zajlottak ezek a gyalázatos fogva tartások. Sokszor az is elég volt, ha valakinek a budai villáját kinézte magának valamelyik elvtárs, a tulajdonost és családját máris vitték… A tulajdonát soha nem kapta vissza.  

A leghírhedtebb magyarországi diktátor Rákosi (Rosenfeld) Mátyás

Április 4-e munkaszüneti nap volt az átkosban. Ez volt az a nap 1945-ben, amikor bekövetkezett a magyar történelemben felszabadulásként, a szovjet, majd az orosz álláspont szerint a megszállásként aposztrofált förtelem. Gyalázatos emlékműve ma is a budapesti Szabadság teret „díszíti”. Békés megyének van saját ilyen emlékműve Dobozon, amit az 56-os forradalmárok pénzén építettek meg. Ma már nem vörös, hanem sárga. Később, ahogy haladtunk előre az időben, kiderült, hogy a felszabadulás, illetve megszállás nem is április 4-én történt, hanem április 13-án. A tényt azonban hamarabb lejelentették Sztálin elvtársnak, hogy örüljön. 

A felszabadúlás utáni első szabad választásokat szovjet szuronyok árnyékában tartották, amelyet a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 57 százalékkal megnyert. A diadal persze nem lehetett teljes, a kommunistákat be kellett venni a hatalomba. Ezek az ékverők aztán később puccsot hajtottak végre, és 1947-ben megtörtént az úgynevezett kékcédulás választás. Mi is történt? Vontatóval hordták az embereket szavazni, volt olyan, aki négy-öt településen is leszavazott. Az „eredmény” a kommunisták győzelmét hozta, és ekkortól végképp megkezdődött a magyar nép számára a rettenetes diktatúra, a bebörtönzések, a kitelepítések, a népbíróságok gyalázatos, sokszor halálos ítéletei. A kivégzettek között sok ártatlan honfitársunk van, de róluk nem, vagy alig esik szó! Az államvédelmi hatóság végezte a piszkos munkát, amelynek vezetője a hírhedt Farkas Mihály (Lőwy Hermann) volt, „természetesen” őt sem vonták soha felelősségre!

A kommunista diktatúra működtetői ágyban párnák közt haltak meg. Rákosi elvtársat, a fő gazembert száműzték ugyan a Szovjetunióba, ott is halt meg, de hamvai rémtettei ellenére a Farkasréti temetőben egy urnában pihennek… Temetését Biszku Béla, a másik hétpróbás szervezte meg. Rákosi és tettestársai aljas tevékenysége miatt tört ki az 1956-os forradalom, melyet követően annak egyik árulója, Kádár János került 33 évre Magyarország élére, és meg is töltötte a szabadságért küzdő magyarokkal a börtönöket, akik közül nagyon sokat fel is akasztatott. Ez történt Nagy Imrével, a forradalom miniszterelnökével és néhány társával is. Nagy Imre nem kért kegyelmet, a társai igen, de az eredmény ugyanaz volt! A kivégzés másnapján bemondta a Rádió Madrid, hogy Magyarországon akkora a baj, hogy egyik kommunista akasztja a másik kommunistát!

Mi történt a rendszerváltozás után? 

 Még 1990-et megelőzően megkezdődött a nemzeti vagyon szétrablása. Megtörtént a nagy „kiegyezés”, a Rózsadombi paktum, amelynek létezését sokszor letagadják az érintettek, de még mindig abból dolgoznak. Eszerint a kommunisták ártatlanok lesznek, bevonulnak a lopott holmival a gazdasági életbe, és kivonulnak a politikából. Már négy év múlva visszajöttek a politikába is, és minden aranytojást tojó tyúktól megszabadították a nemzetet. Ekkor herdálták el például az energia szolgáltatókat. A karhatalmista pufajkás Horn Gyulából Magyarország miniszterelnöke lett, és koalícióra lépett az addig bőszen kommunistázó Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ). Ez a párt ártott talán a legtöbbet a nemzeti vagyonnak is, és a magyar népléleknek is! Felszámolták ezt a gyalázatos pártot, de úgy néz ki, hogy a magyar adófizetők fogják visszafizetni helyettük a több mint egymilliárd forint hitelt. Horn Gyula állami gyógykezelésben részesült évekig, és állami temetést kapott. Biszku Béla ellen folyt valami eljárás féle, de úgy elhúzták az időt, hogy nem született ítélet, ő is ártatlanként halt meg. 

2002-ben miniszterelnök lett Medgyessy Péter, a D-209-es sorszámú titkos ügynök, neki havi 2,5 millió forint, vagy már több apanázst folyósítunk. Medgyessyt megskalpolta a Kommunista Ifjúsági Szövetségben nevelkedett Gyurcsány Ferenc, akit 1990 után a nemzeti vagyonunkból gazdaggá tettek egykori KISZ-es társai. Ugyanis Antall József miniszterelnök elképesztő módon két KISZ-es vezért is a vagyongazdálkodáshoz nevezett ki: Csepi Lajost és Szilvásy Györgyöt. Gyurcsány Ferenc az MSZP-t jó nagy adóssággal hátrahagyta, és új pártot alapított, melynek képviseletében a nemzet templomában mentelmi joggal kukorékol. Így jár az a nemzet, amelyik nem tud rendszert váltani. A rendszerváltás annyira félrement, hogy még egy emléknapja sincs, nemhogy nemzeti ünnep lenne. 1998–2002, 2010–2014 és 2014-től Orbán Viktor a miniszterelnök. Egyre elképesztőbb méreteket ölt a korrupció, és nagyon sok a botrány. A magyar emberek egyre csalódottabbak, főleg az alacsony jövedelmek miatt sok fiatal munkaerő hagyja el az országot.

 A kommunizmus a legtöbb áldozatot a nagy Szovjetunióban szedte. 

A legveszedelmesebb népirtó Sztálin elvtárs volt, aki bizony elég sok eszmetársát juttatta a kivégző osztag elé, de olyan is volt, hogy szenvtelenül végig nézte elvtársai kivégzését! Sok magyar honfitársunkat internálták a szovjet gulágra, főleg szibériai munkatáborokba. Sem az elhurcoltak, sem az ott elhunytak pontos létszámát nem ismerjük. Sztálin elvtárs is ágyban párnák között hunyta le két szemét, bár pletykák keringtek arról, hogy miután agyvérzést kapott, magára hagyták elvtársai. Leginkább a harmincas években volt elemében a népirtást illetően. 

Az úgynevezett volt szocialista országokban élők megszenvedték a kommunizmus „áldásait”. A legkeményebb diktatúra Romániában működött Ceauescu vezetésével. A mezőgazdaságot tönkretették, az ipart túlerőltették, és dőlt a propaganda éjjel-nappal „a sokoldalúan fejlett szocializmus” sikereiről, a párt és főtitkára elévülhetetlen érdemeiről, akkor, amikor mindenki az ellenkezőjét tapasztalta. A személyi kultusznak 1989 decemberében sok emberáldozatot követelő forradalom és a Ceauescu házaspár kivégzése vetett véget. Az ottani rendszerváltozás is eléggé félresikerült. Ma már jelentős az amerikai katonai jelenlét főleg a Fekete-tenger partján, Konstancában, szinte szemben a Krím-félszigeten lévő orosz hadiflottával. Egyre több NATO-tag országban megjelenik az amerikai hadsereg. A hamis zászlós hadműveletekkel felforgatott országokból megindult a jelentős menekült áradat, amely egyre erősebb ütemben zúdul befelé Európába.

Itthon napjainkban 

A magyar meghurcoltaknak nagyon kevés egyszeri kárpótlás járt, és minimális, havi 8000 forint körüli nyugdíj-kiegészítés, amely 2007-től kezdően (Gyurcsány Ferenc kormányának jóvoltából) nem emelkedett a nyugdíj összegével együtt. A mulasztást az Orbán-kormány később pótolta, de nagyobb emelésre a magyar meghurcoltak számára nem került sor. Azok, akik börtönben voltak, magasabb nyugdíjat kapnak, de nem kiemelt nyugdíjat, mint azok, akik meghurcolták őket. A partizánoknak megmaradt a magas nyugdíj.

A kommunizmus áldozatainak emléknapja mellé sajnos időszerű lesz a RENDSZERVÁLTOZTATÁS ÁLDOZATAI elnevezéssel egy új emléknapot beiktatni. A magyar társadalmat megfosztották a nemzeti vagyonának nagy részétől. A népnyelv szerint nem is történt rendszerváltozás, mindössze annyi történt, hogy Kimentek a tankok, bejöttek a bankok! Az igazi nyertesek a kommunisták, és immár a leszármazottaik. A devizahitel miatt sok magyar család került és kerül utcára. Számukra hosszú évek óta nincs segítség. A devizahitel egy olyan konstrukció, amitől megszabadulni nem lehet, még a halállal sem, mert örökölni fogják a gyerekek. A jegybank nagyon jól járhatott, nem győzi kiszervezni a szinte már magánalapítványként működő hat jegybanki alapítványba azt a nyereséget, amely az országot illetné. Az összes kiadása viszont a magyar adófizetőket terheli!

Az állami tulajdonú termőföldjeink licitálással a narancsbárókhoz kerültek. Valamennyi jutott a nép egyszerű gyermekeinek is. Akik „csak” megélni szerettek volna a földből, hoppon maradtak. A magyar vidék el fog lehetetlenülni. A vidéken élők felmenőit 1959/60-ban behajtották a kolhozba, őket meg rászedték a kárpótlási törvénnyel, és a közelmúltban tartott licitekkel. Ezek nem jóvátételek lettek, hanem lóvátételek! 

A 2002-ben szentté avatott Pio atya szavait ajánljuk tisztelettel a magyarok figyelmébe:  „Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

Békéscsaba, 2019. február 25.

Alapinformáció és fotók: wikipedia

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Kovács Mariann

Emlékeztető: „A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt !” (Márai Sándor)