Friss hírek

Loading

Partnereink

Csabakő
 
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 14061955

2017. augusztus 19.
H K SZ CS P SZ V
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Ma Huba napja van.
Holnap István napja lesz.

Történelmi adatok Orbán Viktornak

A Magyar Justitia Bizottság szórólapja

Mint  önérzetében  és becsületében megsértett  magyar állampolgár, szükségesnek tartom, hogy  a Magyar  Köztársaság miniszterelnökét  – Orbán Viktor urat –tájékoztassam  néhány olyan valós (többszörösen igazolt) történelmi tényről, amelyek cáfolják azt a  kijelentését, hogy  Magyarország  bűnös, mert a második világháborúban nem védelmezte meg zsidó honfitársainkat a Német Birodalomba történő kihurcolástól. 

 TÉNYEK  

1.) Magyarország kormányzója (Horthy Miklós) volt az egyedüli államfő Európában, aki többször is szembeszállt Hitlerrel, és nemet mondott egyes követeléseire;

2.) Magyarország fogadott be lengyel, román, osztrák, csehszlovák és ukrán (szovjet) menekülteket – köztük jelentős számú zsidót – akik nálunk kerestek (és kaptak) menedéket a  náci németek terrorja elől, tehát nem csak a magyarországi zsidókat, hanem a külföldről idemenekülteket is védelmezte.

3.) A túlerőben lévő németek ellen  Európa egyes népei sem voltak képesek (eredményesen)  szembeszállni, így teljesen ésszerű volt Horthy tevékenysége, hogy  halogató taktikával késleltette hazánk megszállását, ami bekövetkezhetett volna akár 1941-ben is, ha fokozta volna a németekkel való szembenállást.

4.) Még a Londonban tanácskozó Zsidó Világszövetség elnöke is nyilatkozott arról, hogy  nem lenne helyes Horthy  kiugrási szándékának a megvalósítása, mert a zsidók addig vannak védelem alatt, amíg Horthy a helyén van.

5.) A  németek által megszállt európai országokból viszont tömegesen hurcolták ki a zsidókat, cigányokat, oroszokat és számtalan ellenségeiknek vélt személyeket, hazánkból csak Horthy  félreállítása után történt a zsidók kiszállítása.

6,) Meg kell jegyezni, hogy a zsidók nem tiltakoztak a kiszállítások ellen, lényegében egyetlenegy olyan eset sem ismert, hogy  ellenálltak  volna a kiszállításnak, szökések is elenyésző számban fordultak elő, kivételt képeztek azok, akiket a magyarok bújtattak vagy egyes  követségektől kaptak menlevelet.

7.) A zsidók  többsége szinte örömmel ment Németországba, mert azt hangoztatták, hogy ott munkát  kapnak és a fejadagok is magasabbak, mint a nálunk jegyre kapható élelmiszereké.  Az iskolai zsidó tanulótársam is azt hangoztatták, jobb dolguk lesz Németországban, mint itthon. A nagyszámú kiköltöztetés ellenére, zsidó honfitársaink meg sem próbálkoztak szavakban vagy tettekben  szembeszállni a németekkel, mint például a lengyel zsidók Varsóban, akik jóval kevesebben voltak, mint a mieink, és hónapokon át, több német állig felfegyverzett hadosztállyal álltak szembe. Azt  már csak a bűnök emlegetése miatt kell megemlíteni, hogy a szovjetek „premier plánban” nézték a varsói zsidók hősies harcát és vergődésüket, de a nyugati államok sem tettek semmilyen hatékony eljárást a   megsegítésükre. A vitathatatlan  nyugati haderő légi fölénye ellenére, még azt sem tették meg, hogy ejtőernyőkkel juttattak volna a harcolóknak fegyvereket és a lőszert.

8.) Az sem vitatható, hogy a magyarországi zsidók védelme sokkal hatékonyabb lehetett volna a vasútvonalak bombázásával, mint az esetleges (egyesek által hiányolt) fegyvertelen polgári lakosság fellépése a németek ellen. Miniszterelnökünk kijelentése „burkoltan” azt sugallja, hogy a magyarok féltek fellépni a zsidók védelmére, ami elfogadhatatlan, mert   védelmet nem kértek tőlünk, és például Kispesten csendben és békés módon folyt a távozásuk.

9.) A fronton lévő munkaszolgálatos zsidók helyzetéről is csupán annyi ismereteink voltak, amennyit Király Béla egykori vezérkari tiszttől tudtunk meg, hogy a frontra történt „kilátogatása” során intézkedett a munkaszolgálatos zsidó katonák ruházatának, sapkarózsáinak ellátásáról és a barakkjuk kitört ablakainak beüvegezéséről, de  a futóárkokban vagy a lövészgödrökben kuporgó harcosainkról egy árva szót sem ejtett. A munkaszolgálatosok megsegítéséért viszont megkapta a Yad Vashem díjat…

10.) Emlékezetem szerint ezt az Orbán Viktor által hangoztatott nyilatkozatot évekkel ezelőtt  Lázár János is (szó szerint) hangoztatta, de történelemből alighanem ő is „leverné a lécet” egy szakmai vizsgabizottság előtt…

11.)  Ami az antiszemitizmust jellemzi, hazánkban soha nem voltak pogromok (mint például a cári Oroszországban, az USA-ban, Spanyolországban vagy Németországban), és a Horthy éra alatt hozott, zsidókat is érintő törvényeket szinte minden állam alkalmazta a beözönlő idegenek elleni védelem céljából, mert különféle kiváltságokat kérve vagy követelve problémássá tették  az oktatási intézetek létszámkeretének igazságos felhasználását. Reális gondot okozott sokak számára az is, hogy a hazánkba bejutott külföldiek  (különös tekintettel a zsidó személyek) igyekeztek kisajátítani  maguknak egyes foglalkozási ágakat (ügyvédi, orvosi, bírósági, ügyészségi, stb.), és ez a törekvésük más államokban való tevékenységüket is jellemezte.

12.)  Nem felejthető el, hogy a „vörös terrort”  is a zömében zsidókból álló kormány vezette be, majd elfelejtkezve erről, csupán a „parád-riposztként” lezajlott „fehérterrort” emlegették évtizedeken át.

13.) Az  sem tagadható, hogy az „antimagyarizmus” legjelesebb képviselőjét – Kun (Kohn) Bélát – nem a magyarok, hanem a szovjetek végezték ki, és Rákosi (Rosenfeld) Mátyást  (bandájával egyetemben) Horthy engedte ki a Szovjetunióba, majd a hazánkba visszatért  Rákosi szögesdróttal, aknazárral és lőfegyverekkel akadályozta a rendszerét nem kedvelő és külföldre távozni akaró személyek disszidálását.

14.) Meg kell említeni, hogy hazánkban még 1944-ben is jelentettek meg újságot zsidó szervezetek! Sztálin már 1928-ban (!) egy autonóm területet jelölt ki a zsidók számára a távol-keleti Birobidzsánban, ahol egy vasútvonalon és egy fafeldolgozó üzemen kívül csak homok és pusztaság volt, majd az 1950-es évek elején zsidó vezetőszemélyeket végeztetett ki,  megszüntette a zsidó iskolákat, tiltotta a  zsidó kiadványokat és a halála előtti időszakban  személyesen intézkedett  zsidó orvosok likvidálására, kínzásúra és bebörtönzésükre.

15.) Az sem vitatható, hogy hazánkban (főként  Budapesten) sokkal több zsinagóga van, mint Európa bármely államában! Itt bonyolítják le a legnagyobb zsidó ünnepeket és különféle rendezvényeket (Budapest legfrekventáltabb pontjain), még a Hősök terét is „kibérelték”  ünneplésük céljára.

16.) Összességében úgy tűnik, hogy az antiszemitázás hangoztatásával egyes államok a saját bűneiket takargatva Magyarországra terelik a figyelmet, sopánkodva és vádaskodva, hogy mi történt itt a második világháború alatt és mi történik napjainkban is. Sajnálatos, hogy ezt az álnok és hazug állításaikat magyar vezető beosztású személyek is támogatják.

17.) A Miniszterelnök Úr „zéró toleranciájával” messzemenően egyet kellene érteni, ha ez nem csak az antiszemitizmusra vonatkozna, hanem az antimagyarizmusra is! Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy akár a régmúltban, akár a közelmúltban is, számos hazánkban és külföldön is elismert zsidó személyek  köpönyeget forgatva  (durván) sértegették a magyar népet. Az sem hallgatható el, hogy a MAZSIHISZ teljesen figyelmen kívül hagyja a zsidókat mentő  (támogató) magyarok második világháborúban végzett tevékenységét, és példaként megemlítem Fehér Lajos (Pacal) tettét, aki hónapokon át segítette a gettóba zárt zsidókat  élelemmel (kenyérrel, lóhússal) az életét kockáztatva, és még csak válaszra sem méltatták azt  a jegyzőkönyvet, amelyben rabbik, olimpiai bajnokok, szakemberek és a sütöde vezetője is igazolta Fehér Lajos bátor és önzetlen segítőkészségét. De országos hír lett abból, hogy az utcán (állítólag) valaki gúnyos megjegyzést tett egy zsidó emberre és ezért még a  köztársasági elnök, valamint a miniszterelnök is személyesen elnézést kért a sértett féltől.   Döbbenetes az események megítélési módja (formája és mértéke), ezért kiabálják az  antiszemitizmust azok (is), akik ezzel akarják lemosni magukról a burkolt vagy nyílt antiszemitizmust, áttérve az antimagyarizmusukra, hiszen azt nem tiltja törvény…   No comment!   

Lejegyezte: Prof. Dr. Bokor Imre, az MJB elnöke

Forrás: sokkaljobb levelesláda