Friss hírek

Loading

Partnereink

Csabakő
 
Tanfolyam indul kéthetente
Info: 30/402-10-10 Galló Ágnes szervező
30/938-89-82 Pap András isk.vez.
  
Látogatóink összesen: 14061982

2017. augusztus 19.
H K SZ CS P SZ V
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Ma Huba napja van.
Holnap István napja lesz.

Magyar kincseink Ausztriában

A Habsburgok világhírű gyűjteményüket hogyan is gyűjtötték össze a magyaroktól? A bécsi Kunstkammer világhírű gyűjteménye vajon még mennyi eltulajdonított magyarországi értéket rejt?

Évekig tartó felújítási munkálatok után, március 1-jétől újra látogatható a Habsburgokkincseskamrája, a bécsi Kunstkammer. Húsz teremben kétezernél is több rendkívüli arany- és ezüsttárgyat, műkincset csodálhatnak meg az érdeklődők a Habsburgok évszázadokon át tartó gyűjtőszenvedélyének köszönhetően.

A nagy művészettörténeti esemény nem feledtetheti, hogy az összesen mintegy nyolcezerdarabból álló különleges gyűjtemény háromnegyede továbbra is rejtve marad a nagyközönség elől, mint ahogyan az a tény is, hogy ennek a világviszonylatban is rangos kollekciónak egy részét a 16-17. században ellopott páratlan magyar kincsek alkotják. A tárgyak többségének beazonosítása – gondolom – mára már lehetetlen, hiszen a Habsburgok évszázadok óta gondosan ügyeltek arra, hogy az eredetet bizonyító megkülönböztetéseket eltüntessék.

A magyar régmúlt meghamisítása és európai hegemóniájuk biztosítása érdekében loptak, aztán fúrtak, faragtak, kapartak. (Elég csak a Szent Koronán elvégzett barbár műveletek­re – Szűz Mária képének felcserélése Dukász Mihályéval – vagy a Képes Krónika nekik nem tetsző részeinek kikaparásaira gondolni.)

Évszázadokon keresztül áramlottak magyar műkincsek Bécsbe, máig nem alakult azonban magyar tudósokból, szakértőkből álló vizsgálóbizottság a tanulmányozásukra, de 1932 óta komoly kísérlet sem történt a Habsburg família által eltulajdonított kulturális örökségünk visszaszerzésére.

Egy szerencsétlen órában a Habsburgok becsempésztettek az országba. Nem hívattak, hanem a szó szoros értelmében becsempésztettek. És e pillanattól kezdve ránk zúdult az elnyomás, a nyílt erőszak és alattomos ármányok összes eszközeivel aszenvedések végtelen sora. Sohasem volt uralkodóház a világon, melynek a korlátlan uralmi vágy annyira vérében lett volna, mint az osztrák-háznak. Náluk ez természet, családi jellemvonás, mely, mint a vastag ajk, nemzedékről-nemzedékre örökbe szállt – írta róluk Kossuth Lajos.

Hazánk már az Árpádok korában kincses ország hírében állt, s amikor Habsburg Alberttel megjelent a család a magyar trónon, héjaként vetették rá magukat az aranyra és a páratlan műkincsekre. Már megjelenésük is a magyar történelem színpadán önmagáért beszélt: 1440.február 22-ére virradó éjszaka Albert özvegye, Luxemburgi Erzsébet királyné német komornájával, Kottanner Jánosnéval kilopatta a visegrádi fellegvárból a Szent Koronát. Évszázados uralmuk és elnyomásuk tehát egy gigantikus lopással kezdődött. Zsigmond király javai – benne az Anjouktól örökölt kincsekkel – leánya, Erzsébet révén Habsburg Alberthez kerültek.

A Corvina könyvtár pusztulása

Hunyadi Mátyás üres kincstárat vett át, de színültig megtöltve hagyta utódaira.A budai palota termeit freskók, faliszőnyegek, csodálatos festmények borították, a mennyezetaranyozott volt, s drágakövekkel kirakottak az ajtók és az ablakkeretek. Szoborremekek álltak a palota udvarán és a termekben, az ötvösművészet tenger kincse alatt roskadoztak a polcok. Világhírű könyvtárának, a Bibliotheca Corvinianának a kor humanistái csodájára jártak. Mátyás minden fellelhető kincset, tudást értékmentés céljából összegyűjtött, a kereszténységjegyében akarta a neoplatonikus filozófia felhasználásával a deszakralizált európai elit kultúráját újraértelmezni. A budai könyvtár fénykorában, 1490-ben kb. 3000 kötetnyi kódexből, kéziratból állt. Helye a 340 szobás királyi palotában a Dunára néző keleti oldalon az emeleten, a királyi kápolna melletti boltíves helyiségben volt.

A két bolthajtásos teremben a könyvek, kéziratok hárompolcos állványokon feküdtek, melyeket arannyal átszőtt piros bársonyfüggönyök védtek a portól és a fénytől.

Mátyás halála után hatalmas műve széthullott, Jagelló II. Ulászló és II. Lajos uralkodása idején külföldi humanisták szerezték meg és hordták el a könyvtár legértékesebbdarabjait. Német humanisták (Brasicanus, Celtes, Cuspinianus) – a Habsburgokmegbízásából – lopták ki a kódexeket Bécsbe, pár évvel később Faber János bécsipüspök már pénzt is hajlandó volt áldozni a további kötetekért.

A mohácsi csata után Szulejmán háromszor vonult be Budára, 1526-ban, 1529-ben és 1541-ben. 1526. szeptember 3-án lóháton érkezett, megtekintette Buda várát, s onnan szemlélte atúlsó parton felgyújtott Pestet. A zsákmányolt kincseket hajókon, valamint 1400 tevével vitette Konstantinápolyba.

Oláh Miklós kancellár tudósított a mérhetetlen pusztulásról. 1526. szeptember 8-án a törökök betörve a palotába leszaggatták az ezüstláncokat a könyvekről és elpusztították az értékes köteteket. Azokra a Corvinákra, melyeket Szulejmán elvitt Konstantinápolyba, enyészet várt. 350 év múlva Abdul Hamid szultán ajándékaként került vissza 16 Corvina hazánkba.

Ma Mátyás egykori világhírű könyvtárának 216 kötete ismert, köztük 52 kötet van Magyarországon, 41 került Bécsbe, a többi 43 külföldi város 47 könyvtárát gazdagítja.

A bécsi udvari gyűjtemény kezdetét III. Frigyestől számítják, e gyűjtemény első táplálóforrása Mátyás páratlan gazdagsága volt. Utóda, I. Miksa folytatta apja kincstárának gyarapítását. A bécsi udvari könyvtárat 1495-ben alapították, máig emléktábla hirdeti, hogy a császár Corvin Mátyás könyvtárának nagy részéből hozta létre az intézményt. Miksa szenvedélyesen gyűjtött minden kincset, amely Mátyásé volt. Megszerezte kardját, pajzsát, ezek ma is láthatók Bécsben.

I. Miksa abban is zseniális volt, hogy háborúkkal és házassági szerződésekkel (16 gyermekeszületett három feleségtől és számtalan ágyasától) kiterjesztette a Habsburg-befolyást Németalföldre, Spanyolországra, Csehországra, Lengyelországra, Itáliára és Magyarországra. Fiát, Ferdinándot és lányát, Máriát II. Ulászló magyar király gyermekeivel házasította össze. Ferdinánd felesége Jagelló Anna, Mária férje II. Lajos magyar király lett.

Jagelló Anna, amikor a mohácsi veszedelemről értesült, ami kincset csak tudott, felpakolt, és hajókon Pozsonyba szállíttatta. Ami Habsburg Máriához került, azt vitte magával Németalföldre. Ferdinánd 1527-ben vonult be Budára, és módszeresen végezte az ország kifosztását. Összeíratta, aztán összeszedette a még megmaradt egyházi kincseket, ezek egy része a királyi magángyűjteménybe került, zöméből pénzt veretett. (Fráter György meggyilkolása után az ő javai Anna császárnégyűjteményébe vándoroltak.)

Ami mozdítható volt, ellopták

Ferdinánd, az udvari gyűjtemény megalapítója 1564-ben bekövetkezett halálával három részre osztódott a kollekció fiai: II. Miksa császár, Tiroli Ferdinánd főherceg és Stajer Károlyfőherceg között. Bécsben, Innsbruckban, Ambrasban, Gratzban létesültek önálló gyűjtemények, majd századokkal később ismét egy helyen, Bécsben egyesültek. Tiroli Ferdinánd volt az ambrasi gyűjtemény megalapítója, hozzá került II. Lajos magyar király fegyverzete és a szigetvári hős, Zrínyi Miklós sisakja is.

II. Miksa megszerezte Mátyás és Beatrix domborműves arcképét, de regnálása idején kerítettek sort Zsámboky János magyar polihisztor, orvos, történetíró felbecsülhetetlenülértékes könyvtárának megkaparintására is.

Zsámboky 530 kódexet ajánlott megvételre 3000 dinárért, Blotius Hugó udvari könyvtáros pedig tájékoztatta a császárt: ha Zsámboky János kéziratai is a bécsi könyvtárba kerülnek, a francia király könyvtárát felülmúlja, és a vatikánival lesz egyenlő;. Zsámboky könyvtárát a vételár megfizetése nélkül szerezték meg, fantasztikus numizmatikai gyűjteményét is ellopták.

Az ország műkincsállományának kirablása tovább folytatódott az elmebeteg Habsburg Rudolfalatt is. Rudolf császár kabbalista volt, egy szenvedélyének hódolt, mindenből aranyat akart csinálni, alkimista céljának megvalósítása érdekében pedig fanatikusan gyűjtött mindent.

Ügynököket bérelt, akik feltérképezték a régi nemesi családok műkincseit, rendszeresek lettek a vagyonelkobzások. Konkrét műtárgyakra is vadászott, Zrínyi Miklóstól egy pajzsot, Báthory István örököseitől Szent László koronáját kaparintotta meg. Vágyakozott a váradi királyszobrok után is (ezek több méteresek voltak, és arannyal borítottak), azonban ezek a török pusztításának estek áldozatul. Bocskai István híres koronáját, melyet a török szultán nyújtott át neki Rákos mezején 1605-ben, fejedelmi jelvények kíséretében körmönfont ravaszsággal szerezte meg az udvar. 1606-ban, amikor Bocskai meghalt, nagy riadalom támadt Bécsben. Bocskai ugyanis végakaratában kikötötte, hogy koronája az ország tárházában őriztessék, külföldre ne kerüljön. Thurzó György rávette Bocskai örököseit, a homonnai Drugeth-családot, szolgáltassák ki e kincset a nádornak. Így került az is a bécsi kincstárba.

A Thököly–Rákóczi-kor meghatványozta a Habsburgok zsákmányszerzését. Minden politikai per hátterében ott lappangott a kapzsiság, mely Magyarországot csakugyan koldussá akartatenni. I. Lipót 1671-ben küldte vérpadra a 17. század legnagyobb magyar műgyűjtőjét,a sárvári gróf Nádasdy Ferencet. Nyolc kötetre terjedt elkobzott műkincseinek leltára. Például: egy drágakövekkel kirakott aranyszekér, melyet egy elefántcsontból faragott Bacchus ékesített a kíséretével s díszítették még szentek ezüst szobrai, köztük Szent István király három láb magas ezüstszobra.

A fegyvertár egyik dísze volt a sok között a Szigetvár ostrománál elesett Deli Vid ezüstteldíszített kardja s egy hétszáz rubinnal ékesített pallos.

A Thökölyek likavai várát Heister császári tábornok fosztotta ki. Ékszerek, ruhák, könyvtár, arany- és ezüstnemű, éremkincsek és drága perzsaszőnyegek, gobelinek és szövetekvesztek el a magyarság számára, felbecsülhetetlen értékben. Nyílt szekereken, esőben áztatva szállították a kincseket Bécsbe. A költő-hadvezér, gróf Zrínyi Miklós könyvtára, gyűjteménye is erre a sorsra jutott, s gróf Batthyány Ferenc műkincsei is. II. József az egyházi javak elárverezésével fosztotta meg az országot ősi kincseinek maradékától. Klastromi könyvtárak java került az udvari könyvtárba.

A 18. század végére, ami mozdítható volt, ellopták, de a magyar föld még hatalmas kincseket rejtett.

1799. július 3-án a hajdani Torontál megyei Nagyszentmiklóson egy szerb parasztgazda az udvarán árokásás közben aranykincset talált. Szeptember 18-án Neumann abbé, acsászári-királyi Régiségtár igazgatója kérte, hogy a császár intézkedjék, mert a Bánátban páratlan aranylelet került elő, s ennek megszerzésére a Régiségtárnak mindenki előtt joga van. E kérés következtében szeptember végén a kincs már Bécsben volt. Ezt a világon egyedülálló magyar aranykincset – 23 aranyedényről van szó, 9924,98 gramm színarany súllyal – a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi.

A nagyszentmiklósi lelet 23 gyönyörű aranyedényéből tizenkettőn rovásírásos felirat található, melyet a kutatók máig nem fejtettek meg, csak annyit sikerült megállapítani, hogy azok leginkább a székely rovások jeleihez hasonlítanak. A lelet keletkezésének korát az 5-7. századra teszik, ebből a tényből, valamint az ötvöstechnika és az ábrázolási stílusból kikövetkeztetve állapította meg 1878-ban Pulszky Ferenc, hogy ez esetben Attila kincséről lehet beszélni.

Miről mesélnének kincseink?

A Monarchia felbomlása után a közös birodalmi vagyont, így a Habsburgok császári és királyigyűjteményeit, kincstárát is jogszerűen fel kellett volna osztani. 1919 februárjában a békekonferencián a csehek, az olaszok és az ukránok be is jelentették igényüket. 1920 után a magyar kormány is kísérletet tett elkobzott kulturális örökségünk visszaszerzésére, de a tárgyalások éveken át nem vezettek eredményre, így a vitás kérdésben végül nemzetközi döntő bíróság hozott határozatot. Az 1932-es velencei egyezménnyel a Bécsbe került magyarműkincseknek töredéke került csak haza, így Anonymus Gestája, a Képes Krónika, a Corvinák.

A magyar múlt hiteles tanulmányozásához a 21. században már elengedhetetlen lenne, hogy visszakapjuk jogos nemzeti örökségünket. A középkori oklevelek, kódexek, valamint olyanrégészeti leletek, mint a nagyszentmiklósi kincs beható tanulmányozása alapjaiban rengetné meg a hivatalos történetírás bevett dogmáit, mind a magyar, mind az egyetemes történelem vonatkozásában. Gyakorlatilag át kelleni írni a történelmet.Dr. Bohus Gézaegyetemi docens Miskolc

Forrás: sokkaljobb levelesláda

sokkaljobb-kommentár: Miért egyeztek ki velünk 1867-ben a Habsburgok? A temérdek háborújuk miatt jócskán eladósodtak a Rotschild Bankháznál, és eleink fizették vissza helyettük a hiteleiket. A legnagyobb osztrák bukás a solferinói csata volt, vagyis a szárd–francia–osztrák háború döntő ütközete 1859. június 24-én. A csata Délkelet-Lombardiában, Solferino község környékén zajlott. A csapatokat az uralkodók személyesen irányították. Az ütközet az osztrák császári haderő döntő vereségével és visszavonulásával végződött. A solferinói vereség az egész háború végét jelentette, I. Ferenc József fegyverszünetet kért, amelyet III. Napóleon elfogadott, mivel hadseregét szintén súlyos veszteségek gyengítették, és tartania kellett a porosz hadüzenettől is. A háborút lezáró békeszerződésben Ausztria végleg elveszítette Lombardiát (Milánó és környéke) és az itáliai Habsburg szekundogeniturákat (Pármát, Toszkánát, Reggio–Modenát) is, amelyeket II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király szerzett meg. A Habsburg Birodalom észak-itáliai főhatalma megtört, a győztes Szárd Királyság tovább terjeszkedhetett, és megvalósíthatta Itália egyesítését Viktor Emánuel király uralkodása alatt.

Az 1867-es kiegyezést, akkori nevén kiegyenlítődést követően még bevállaltatták velünk a finnugor származási elméletet, és következett néhány fejlődést is biztosító békeév, majd belekevert Ferenc József bennünket az első világháborúba. Tisza István hiába szegült ellen, nem sikerült kimaradni a háborúból. A vesztes háború után Magyarország húzta a rövidebbet, még az osztrákok is kaptak egy darabot Nagy-Magyarország testéből Trianonban.

Jelenleg az 1919-es vörös vircsaft egyik „hősének”, Károlyi Mihálynak a leszármazottja, egy Károlyi a párizsi nagykövetünk, és a Vatikánban egy magyarul nem is tudó idős bécsi Habsburg a nagykövetünk. Nemzeti alapon?

Ausztriában nincs Habsburg Kutató Intézet, nálunk van – igaz, már a Terror Háza Múzeum alapítványához beolvasztva, de a kiadás attól még kiadás! Ausztria nem tartott igényt Habsburg Ottó hagyatékára, de Magyarország igen! Erre is lehet majd költeni néhány százmilliót. A Seuso kincsek visszaszerzése is fontos volt, de az Ausztriába kikerült kincseink visszaszerzése legalább annyira fontosnak kellene, hogy legyen! A labancoktól azonban szó sincs a kincsek visszaköveteléséről, mert mi már puha kurucok lettünk.

IV. Károlyt, az utolsó Habsburg királyt, Habsburg Ottó édesapját a Vatikánban boldoggá avatták, de Mindszenti József bíboros-hercegprímást és Márton Áron erdélyi püspököt még mindig nem! Ausztriából kitiltották IV. Károlyt, de Magyarországra két ízben is vissza akart jönni. Hogy milyen pénzből akarta ezt megtenni, ezzel kapcsolatos a Florentin-gyémánt kalandos története című írásunk, amely elérhető ITT !

Békéscsaba, 2017. július 14.

F. I. – K. M.

Emlékeztető: „Minden háborút a múlt igazol, de különböző múltak nem léteznek. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éhhalál szélén tartsa. A háborút az uralkodó csoport vívja az alárendelt ellen, és a célja nem a győzelem.” (George Orwell)